Szeresd az ellenségedet?

karolyfi•  2015. december 24. 23:07

Szeresd az ellenségedet?  http://nemvalovilag.blogspot.hu/2015/12/szeresd-az-ellensegedet.html
Volt már eszmecsere a szeretet sokféleségéről.(Tegnap szirmokba öltöztetett egy pillanat...), de nem volt szó az ellenség szeretetéről. 
Az alábbi versemet magyarul és angolul is lehetett olvasni kiállításaimon Szigligeten, ahol személyesen fogadtam látogatóimat, évente 5 hónapon keresztül.
Mindenki másként reagálta le a verset. Az utolsó mondatot, bár számomra kézenfekvő az értelme, sokan nem értik, vagy nem jól értik.
Azt hiszem a papok most a fejemre koppintanak ha olvassák, de nekem egy pillanatig nem jutott eszembe az, hogy puszit kellene adnunk az ellenségnek.
Az, pedig, hogy nekik is kijár a felebaráti szeretet, nahát az őszinte indulataink ellen való, erőltetett dolog. Egyébként is, a szeretet ha áramlik bennünk, spontán áramlik és nem parancsszóra.
Ha bánt minket, vagy szeretteinken valaki, dehogy a szeretet önti el a szívünket. Nevetséges.
Igenis indulataink vannak olyankor, és megvédjük magunkat, vagy társainkat, ha tudjuk.
Ha valaki nem bizonyul barátnak, tartsunk távolságot, ha ellenségnek bizonyul, kapja meg azt amit megérdemel.
Nekem születésem pillanatától az egyik életfeladatom a gonosszal való küzdelem, tehát ellenség témában nagy múltra tekinthetek vissza. 
Ahogy elmúlik a harc, és elégtétellel múlttá válnak a küzdelmek, mi is az amit felfedezek ha újrapörgetem az eseményeket? Amikor más szemlélettel látom a jelentőségüket? Hát mikor lett volna alkalmam megismerni magamat? Mikor éreztem volna azt, hogy mire vagyok képes a bajban, milyen módszerrel, és milyen eredménnyel zárok le egy küzdelmet. Mennyi ideig visel meg és mennyit tudok hasznomra fordítani? 
Kibírtam, tehát erősebb lettem. Meglepődtem néhányszor magamon, amikor életveszélyekből sikerült kivágni magamat. Ilyenkor másodperceken múlnak a dolgok. Nem lehet felkészülni rá. Ekkor tudtam meg, mi az amivel születtem. Óriási érzés így győzni.A hosszú harc az más, az már háború. Abban mindenképpen vannak veszteségek, mégis ha túl teszi magát rajta az ember, és gondolkodik, rájön, hogy sok pozitívumot hozott.
A fiúk is ezért szeretik a háborút, mert megméretik magukat. Soha nem tudnák meg mire képesek, ha nem kerülnének éles helyzetekbe. Nem helyeslem a háborút, de látom, a háborús élmények is sikerélmények, ha túléli valaki.
Tehát visszagondolva, az ellenségeknek nagy jelentőségük van sorsunk alakulásában.
Én őáltaluk lehettem pl. bátor. Amúgy egy óvatos, konfliktuskerülő ember vagyok. Nem virtuskodnék.
Akkor, amikor magasabb szintre hoznak fel a támadások, akkor érzem azt, hogy ösztönösen cselekszem és nem félek semmitől. 
Ellenségeim miatt lettem érzékeny embertársaim sorsára. Mélyen átérzem, ha másokat is hasonló megpróbáltatás ér.
Az életünkben az ellenség jelenlétét kell szeretni, és nem az egyént, aki bánt.
Akinek erről más a véleménye, rajta. Olvasom szívesen.



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

karolyfi2015. december 27. 23:17

Sajnos ismét benne vagyok a sűrűjébe. Lelkileg rendben van a dolog. Gyakorlatilag, tenni kell. Nem örülök.

Törölt tag2015. december 27. 08:57

Törölt hozzászólás.

karolyfi2015. december 26. 23:58

Megbocsátani meg lehet, miután hátat fordítunk. Tovább kell lépni. Nade szeretni, azt azért nem. Gyűlölni sem, de a gyűlölet az egy külön hosszú téma. (lesz) http://nemvalovilag.blogspot.hu/

karolyfi2015. december 26. 23:56

Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.

Törölt tag2015. december 26. 18:32

Törölt hozzászólás.

karolyfi2015. december 26. 18:23

Gyűlöletről egy szót sem szóltam.

Törölt tag2015. december 26. 18:19

Törölt hozzászólás.

karolyfi2015. december 26. 17:57

Amin lehet, túllépek. De vannak helyzetek, amikor kénytelen az ember ringbe szállni.

Törölt tag2015. december 26. 12:59

Törölt hozzászólás.

petruchio2015. december 26. 11:47

Az "ellenségünk" bizony hatással van ránk. Én csak a magam tapasztalataimat tudom leszűrni. Elég robbanékony vagyok, de pontosan az "ellenségeimből" tanultam meg azt, hogy bölcsebb bizony hallgatni néha. Had főjön a saját levében. Itt a poeton is eredményre vezetett ez (bár igyekszem mindenkivel barátságban lenni), és a magánéletben is. Bizonyos körülmények hozták, hogy valakit nagyon feldíszítettem szép agancsokkal és hát persze ez bizonyos reakciókat váltott ki. Megtanultam a hallgatást és lám a végén önmagába nézett. No, barátok nem lettünk, de tehetetlensége nagyobb büntetés volt neki, mintha én riposztozok. Ne csókoljunk kezet az ellenségünknek, de az ő hibáiból nagyon is tanuljunk és talán még hálásak is lehetünk neki.
Tetszik a téma-kifejtésed.

karolyfi2015. december 26. 09:21

Bőbeszédű vagy ismét.

skary2015. december 25. 04:17

ohh

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom