Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
...szeretni, csak úgy bele a Világba?
karolyfi• 2016. január 3. 22:56
Milyen szeretetet érzünk először életünkben?
Isten ránk irányuló szeretetét, vagy az iránta érzett szeretetet érezzük-e elsőként, nehéz megfogalmazni, mert egészen kis gyermekként éljük át.
Viszont felidézhetjük magunkban, ha boldog kisgyermeket látunk.
Azt a feltétlen szeretetet, ami megtölti a kicsi lelkét, azt nem kell kiérdemelni, hisz megkapod, ha ránézel.
Ki iránt is érzi ő ezt? Nyilván szereti Teremtőjét, mert egy csodás világban érzi magát, ahol számtalan felfedezni valót talál. Ezeket is szereti, meg az embereket is akik körülveszik, azok közül jó esetben a szüleit.
Nem utolsó sorban, megfigyelhető, hogy saját magát is szereti. Mikor felejtünk el így szeretni, csak úgy bele a Világba?
karolyfi2016. január 4. 21:40
Ezek a földi dolgok. Az érzések emléke az más.
baramara2016. január 4. 21:08
Én meg nem emlékszem.... kb. két és fél, 3 éves koromtól emlékszem, és nem Istenre, hanem a forradalom lövéseire, és ahogy anyukám hogyan védett.
karolyfi2016. január 4. 20:53
:) Saját tapasztalatról írok, tehát nálam másként volt. Csak a saját életemet tudtam szeretni, istenről nem tudtam, csak éreztem.
Törölt tag2016. január 4. 20:30
Törölt hozzászólás.
skary2016. január 4. 04:20
elősző a sas szeretetét érezzük..ahogy kőröz felettünk...ávagyazdögkeselyűvóóth? :)
karolyfi2016. január 4. 00:08
Igen. Ezt az élményt keressük újra és újra.
Rozella2016. január 3. 23:38
Azt hiszem van egy nagyon lényeges dolog: a gyermek nem érzi úgy, hogy figyelnie és elemeznie, azaz viszonyítani kell(ene) önmagát... mert hála Istennek még önfeledt és őszinte, ő még EGY a világgal, nem különül el... S aztán -szerencsés esetben- ebből az élményből él tulajdonképpen egész életében...