1994 blogja

Személyes
1994•  2021. szeptember 6. 12:37

Szemléletmód váltás- köszönet

Rájöttem a hiba bennem volt

A szemlélő módom mindig

Nagyon negatívan szólt

Amióta a koncentrációm 

A hálára összpontosul

Azóta az árnyak 

Mi szemét életemben tornyosult

Köddé változott




Hiszen minden jóval 
Megáldott az élet
Hogy életemet boldogan
Örömmel éljem 
De, ahelyett hogy 
Ezt tettem volna
Hagytam hogy az ördög
Szívemet becsapja 


Engedtem hogy a depresszió
Sáros mocskába rántson le
Pedig annyi dolog van mi jó
És amiért tényleg hálás lehetek.
Így  szeptember hónap kezdetén
Arra az elhatározásra jutottam
Hogy csak a szépről fogok 
Elmélkedni én


Biztosan lesznek napok
Mint mikor a kis gyermek 
járni tanul
Megbotlok 
És elesek 
De felkelek 
És fogom folytatni 
A pozitív megerősítéseket


Ezt nektek köszönhetem többek közt, 

Mert az írás, az Égiek, és ti segítetettek

Hogy a negatívum és a reménytelenség 

verméből kikerülve hálásan szemléljem 

A napot a holdat a csillagokat az eget

És az egész életet


Köszönöm a sok biztató szavakat
A tanácsokat és az időtöket
Kívánom hogy madarcsicsergős reggellekre
Vidáman ébredjetek

1994•  2021. augusztus 30. 23:32

Sír, kő?

Sírkő a vég mindenkinek

Rajta két szám közte a kötőjel

Démonjaimmal harcolok

Mely fülembe némán orditja

Senki vagyok


Csupán por és hamu

Mulandó lehelet

Életem szenvedés 

Magány majd 

Hervadt virág

Fű mely megszárad

Fa levél mi lehull

Könnyem hull


Sír, rí

Verset ír

E versiró hervadó virág

De valódi nem holmi mű virág




1994•  2021. augusztus 30. 23:22

Utálom az életem

Utálom életem

Hisz senki sem akarta

Igazából hogy legyek

Én sem akartam


Miért kell cipeljem mégis 

E sorsot hátamon

Ha porból vagyok

Azzá leszek

Van értelme 

E földi létnek

Minek Szimbóluma 

Csupán egy kötőjel


Beton síron két szám közt

Vajon a Teremtő

Miért bólintott

Mikor a kérdés az volt

Lenni vagy nem lenni

Ő rám igent mondott


Vajon azért hogy

Életem könyvének a címe

A "csalódások tengere "

Legyen

Vagy a  "kitartás felsőfokon 

Mesterkurzus"

Nem tudom

De utálom az életem

1994•  2021. augusztus 27. 15:27

Engem miért nem szeret senki?

Engem miért nem szeret senki

Én azért nem tudnék szeretni senkit

Mert túl fiús lennénk 

Vagy mert csúnya

Talán azért mert túl büszke

Hogy elfogadjam más szeretetét


Lehet válogattam sokat

Mert a tökéletest kerestem

Azt meg, nem leltem soha

Kevesebbel meg nem biztos 

Hogy beérem


Vagy mert akkora kakukktojás vagyok

Páratlan egyéniség

Különlegességem abban rejlik

Hogy nincs senki 

aki hozzám illik vagy akihez én illenék


Vágyom rá mégis menekülök

Szeretném de elutasítom őt

Remélek és félek 

A félelem segít

Hogy többé csalódás 

Ne érjen

Vad vagyok, de szelíd lélek


Csak néha hiányzik

Este mikor lefekszem

Mikor, nem süt a nap

Mint sötét árny a magány

Borul fejemre

Nyers vagyok 

De belül fő bennem az élet


Csak egy kézérintés, 

Csak valaki 

ki fogná kezem

Aki közel bújna hozzám

És átkarolva jó éjszakát 

Kívánna nekem

Vágyom rá de közel senkit 

Sem engedek


Talán még egy csókot is nyomna

Barázdált homlokomra

De nincs ilyen

Így jobb kezem kulcsolja bal kezemet  

olyan erősen szorítja

Hogy érződik a szívdobogás benne

Káprázatos élmény

Mintha két különböző ember lenne

Egybe forrasztva

Csak reggel arra ébredem 

Hogy zsibbad mind két kezem

Szenvedélyem a szenvedés hiánya


Az egyedüllét, jobb

az örök társnál

Ki mellett szabad nem lehetnék

Kinek még társaságában is

Olykor egyedül lennék

Szívem mély kút

Feltárni lelkem úgyse tudnám

Nem szeretem ha valaki

Hatással van rám

Egyedül jobb


És a test érintése sem kell

Ha a szívem lelkem messze áll tőle

Lehet én egy embernek lettem teremtve

Kiben kettő van elrejtve

Kettő az egyben

Vagy három?: test, lélek és szellem


S az írás olyan pillanatokban

Mikor a sötétség lenne úrrá

Felkapcsolja nálam a villanyt

És minden szépen megy tovább

Két különböző nyelvet beszél 

a fiú és a lány


Én értem mindkettő

Volt időm hogy megtanuljam

De szeretnék inkább 

Idegen nyelvet tanulni

Mint hogy ezekkel foglalatoskodjam 

Hiszen még a bölcs Salamon 

sem értette

Én akkor minek fogjak  hozzá ehhez

Hát tengernyi életem 

így egyedül hajózva evezem


Vegyes érzelmekkel 

ahogy a kapcsolatokban is szokták

Hol tél, ősz és aztán beköszönt 

A tavasz, nyár

Váltakozik, mint alkony és viraddat

És ezt teszi érdekessé

Mielőtt, halálra unnám magam

1994•  2021. augusztus 7. 22:07

Szeretsz önmagaddal lenni?

Mond szeretsz-e magaddal lenni?

Saját társasagod szereted-é?

Vagy olyasvalamit vársz el mástól

Mi neked is nehéz?


Talán a változás kulcsát

Ha magadban megleléd

Kisültne a nap

És tiszta lenne a borult ég


Vagy félsz? -Hogyha megkedvelnéd

Túlságosan önmagad

Társaságra, társa

Már, végképp nem fájna a fogad?


Talán életcélod egyike

Hogy jó társa legyél

Kit, neked örökre

Oda szánt az ég

Önnön magadat, neked. 




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom