1994 blogja

Egyéb
1994•  2021. június 28. 23:20

Hétfő reggel

Hétfő reggel mosolygott rám

Barna szemével ébreszteni próbált

De én a takarót jól a fejemre húztam

Hagyjon engem a hétfő reggel

Bazsalygós mosolya

Befelé fordultam 

És tovább aludtam


Már délhez közel jártam

Mire kinyíltak szemeim

A hétfő reggel mosolya 

Tova tűnt s a rémület 

Váltotta fel helyét


Az órámra nézve 

Kis matematikával

Kiszámítottam 

Hogy öt órával 

A kelleténél

Többet aludtam


A hajnali öt órai kelés

Késő tízre nyúlott

S amint a tudatára ébredtem 

Onnantól kezdve 

Ma egész nap csak futok

De mind hiába


A hétfő reggel mosolyának 

Hűlt helyét bottal üthetem

Még a nyomába sem érhetek

A hétfő este fáradt arca

Fogadott csak engemet


Nem mondom hogy 

Nem aludtam jót

És néha kell is ez

De legközelebb 

Inkább korábban 

Fekszem le

Mert a reggel mosolya 

A legédessebb


Hát a mai nap így sikerült

Talán egyszer futó leszek 

Ennyi futás, szaladástól edzetten

Még maratonra is jelentkezhetek.

1994•  2021. június 28. 15:22

A csend és én

Szeretem a csendet 

Mert ott hallom meg 

Zajban elhalkult lelkem


S mikor azt hinnénk 

Minden hallgat

Szívem a fejemmel olyan

Csetepaté dialógot folytat


Viszont ha nem szánok 

Időt a csendre

Maszatossá válik 

Az amúgy gyönyörű,

Színekkel megfestett 

Varázslatos képem


1994•  2021. június 27. 06:31

Miért süt a nap?

Miért süt a nap

Mi haszna neki

Árasztani hatalmas energiákat

A panaszkodó ember világnak

Jó, azért vannak köztük hálásak is



Te melyik csoporthoz tartozol?


A nap csak ehez ért 
világosság lenni
Melegíteni
Ezt rendelte neki az ég
Így hát ezt teszi
Függetlenül milyen a közönség
Ő csak ragyog 
Istent, ő így dicsőíti
De hát egyedül van 
S a többi  égitestek
Mind éjszakaiak
Őt ezt mégsem zavarja
Egyedül is süt 
mert neki ez a dolga.


Ha egyszer meggondolná magát
És abba hagyná a ragyogást
Sötétség borulna a földre
És gyönyörű világunk
Pokollá omlana össze
Ezért ne hagyuk hogy
Győzzön a gonosz
Ragyogjunk mi is 
Ha napként nem is
De legalább mint a kis csillagok
Akkor is ha sötét van 
És akkor is ha elfáradunk



1994•  2021. június 26. 08:44

Legszívesebben úgy, elbújnék

Legszívesebben úgy, elbújnék

Mert, fáradt vagyok 
Fáradt vagyok, mikor lefekszem 
és mikor felkelek
Nap közben is és nap végén
Elfáradt lelkem, teljesen
Lehetséges e hogy 
ilyen fiatalon kiégnék?


De, nincs sok motivációm
Olyan, más lett a világ 
A hírekből is csak rosszal itatják 
Még, azt is kinek lelke jót vár 
Csak a járvány, csak háborúk
Az erkölcsi szint is odáig süllyedt
Hogy nem szeretném hogy gyermekem
Ilyen világban nőjjön fel
Manapság már az a ciki
Ha vállalod saját magad
Ha nőként nem férfinak érzed 

hanem nőnek, és ezt vállalod

Akkor már maradi vagy


Ezért egyedül állóként élek 
Már lassan 27 éve 
Nem keresek már nagy Ő- t
Elvégre minek
Szerelem napjainkban?
Olyan már nincs
Csak féktelen vágyak ideglenes kielégítése
Kitartani jóban-rosszban, elköteleződés?
Olyan sincs 
Akkor meg miről szól az egész?


A társas lény, ki így lett teremtve
Manapság jobban érzi magát 
Egyedülétben, s nem kettesben
Mintha az életben is átálltak volna
Az egyszer használatos dolgokra
S talán innen jön a sok szemét


De ha egy embert már nem motivál
Sem a család építés, sem a társkeresés
Sem karrier mert rájön 
a pénz nem boldogit
Egyedül, ami vonz még az Isten, az örök
Ott eltörpül ez a sok 
egyszerhasználatos, műanyag köcsög
Bibliai értékekre én vissza állnék 
De egyedül, a sokkal szemben 
ez nagyon nehéz


De valahogy Ö mégis ad 
minden nap erőt
A hajnal látványában 
a nap sugarában 
S a természeten keresztül 
mely azt sugallja hogy 
Ő ilyen, és ez csak, az árnyéka 
a valódinak, ahol örök lesz minden


Bár attól még fáradt vagyok
A lelkem már vágyakozik megpihenni
egy új világban felnyitni szemeim
De tudom itt még sok a munka
Másokban reményt önteni egy reménytelen világban 
Méghozzá úgy, hogy nekem is fogytán van
De menni fog, mert Ő mindig megsegít
De, azért néha úgy elbújnék megint
És van hogy meg is teszem
Olykor külön vonulok, ez felüdít teljesen


Engem már csak egy dolog 
motivál még ezen a földön
az Ő országa, igazsága
De néha mégis oly távolinak 
érzem magam ettől

Ember vagyok megfáradt 

hibázok sokat
Türelmem is néha oda 
hitem nagyítóval sem éri el 

A mustármagnyi nagyságot
Hát így próbálom keresni 
az életem értelmét a világosságot


S talán a legsötétebb órák, napok
A meghidegült szeretet 
A sok rossz, gonosz
Azt üzeni, hogy nemsokára vége lesz
S eljön akit már régóta várok 
És létrehozza az ezer éves királyságot
Csak kitartás, kitartás, 
kitartás a jóban 
Ha megfáradtan is ájultan
Csak kitartás és kitartás megint 
Ember maradni 
Akár milyen a is.
.

1994•  2021. június 25. 15:14

Keserűből édes

Szomjas vándor
arra járva
találkozott velem,
Éltetőnek vélve vizem
Belém kóstolt
Azt hitte majd felűdítem
De ehelyett megmérgezte
Keserű folyóként 
hömpölygő életem


Sokak reményét 
én csalódásba fojtva
Építés helyett, rombolva
Élet helyett csak halált hoztam
Már magamtól is undorodtam


Egyszer egy egész nép jött el
Éltem folyójához
Fáradtak voltak és szomjasok
Zúgolódtak de mikor 
megpillantották patakom
Derű mint fénysugár 
csillant fel az arcukon


Én próbáltam menekülni
Nem akartam újra senkinek 
Csalódást okozni
De medremből nem tudtam kifolyni
Falakat próbáltam építeni 
mégsem sikerült mögöttük elbújni




Így hát újból mertek belőlem
Tudtam hogy ízem 
keserű lesz nyelvüknek
És elhangzott megint az a szó
Héberül úgy mondják hogy márá
Mely keserűt jelent
De ebből származik 
az elutasított, és a szomorú 


Gondoltam, mint ahogy eddig
Logó orral mennek tovább
Köztük a zúgolódás
Most még nagyobbá vált
Kétségbeesetten kérdezték vezetőjüket
Most mit igyunk, Mózes
Ő pedig a kérdést továbbitotta
A Teremtőnek
Az Úr felelt e kérdésre
És mutatott egy fát 
Hogy bevesse a vízbe
Amit, habozás nélkül meg is tett
Csodák csodájára 
Az a fa amelyet bele vetettek
A keserű vizet édessé tette
Kérdezed, ez hogy lehet
Hát úgy hogy a fa a keresztfa volt
Amely megváltoztat életeket


Azóta életem vize 
Életet adó
Felfrissíti a megfáradt vándort
Többet nem akar elbújni
Többet nem szégyelli magát
Hanem szívesen kínálja 
Másoknak magát
Itt a szomorú, vidám lesz
A boldogtalan, boldog
És minden nap hála száll
Mert csak Ő volt rá képes
Hogy a keserűen hömpölygő életem folyójából
Szeretetével friss, üde, édes patakot varázsolt.


( 2Móz.15, 22-25)

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom