Emi blogja
Bánat
10 éve a szívemben, tegnap óta a lelkemben is gyász van. Megint, és megint, ünneplőbe öltöztettem a lelkemet, hátha ma, ma fogok tévedni....és talán lesz részem egy kis figyelemben, egy kis beszélgetésben, reménykedve, türelmetlenül vártam a szüleimet.
Szokásos forgatókönyv, jöttek, hoztak, néhány mondat, eltávoztak. Ez így egyszerű, egyszerű? dehogy, szegény Ildi bánatosan nézett rám, hát már megint csak ennyit értünk nekik anya? Én két napja sírógörccsel küszködöm, dühös vagyok, szégyellem magam, pedig nem nekem kellene. Persze, tudom, ismerem őket, a kőszívű szülőket, a csalfa apát, aki még itt is a csinos fiatalasszony után néz. Anyámat, aki várakozóan, ijedten néz apámra, ugrásra készen, hogy be akar-e jönni hozzánk, vagy mégsem óhajt, és egyáltalán mennyi ideje van ránk.
Elköszönnek, a néni kinéz, anyuval beszélget néhány szót, majd távozásuk után közli a konklúziót:
Hát Emi,......anyukád aranyos, de apád....!
Tudom,......hallottam már sokszor!
Nem értem őket, legalább Ildire lennének...micsoda naivság részemről, tekintettel, ha már csak ők maradtak nagyszülők neki...kicsit kedvesebbek is lehetnének hozzá! Én marha, sok mindent bírok, de ő még gyerek! Bocsássatok meg nekem, most nagyon szenvedek!
Fázó lélek
Talán az egyik legnagyobb hibám, hogy mindig mindenkinek szeretnék megfelelni. Mivel nem ismerem magam, és közel 40 évesen is csak úgy bolyongok saját lelkemben, mint egy nyomorult túrista, ez a megfelelés nem is olyan könnyű. Tragikus, szívszorító, katasztrofális, 3 apró szó, de mint késpengék hatolnak belém: NEM ISMEREM MAGAM!
Anyámék nem foglalkoztak velem ilyen téren, Sanyi szerint, csak az a fontos, hogy ők milyennek látnak engem, ezért úgy tünik, hogy csak én törődök magammal, de csak azóta mióta megtaláltuk egymást!
Nem győzöm elégszer megköszönni a sok bíztatást, hogy írjak, írjam ki ami bennem van, ha jó, ha rossz, ha fáj, ha nem. Úgy érzem Ti megértitek a tépelődéseimet a bizonytalanságomat, ez a családnak, sajnos nem megy!
Változzak, változzak, de hogy minek, mivé, és ha mégis, ők is változnak-e ezek mind megválaszolatlan kérdések. Remélem nem gondolták komolyan amit pár nap eltéréssel a fejemhez vágtak, a párom és a lányom, hogy Te úgysem tudsz változni, hiába erősködtem, hogy most van erőm, nem hittek/hisznek nekem. Nem érzem a bizalmukat, és ez elmondhatatlanul fáj.
Lemeztelenítettem lelkemet, próbáltam a szakadt, foltos, tépett ruhát levenni róla, és most itt vagyok, "meztelen, tiszta" lélekkel, és nagyon fázom! Tényleg nincs segítség?
Meteorológia jelentés
Üdvözlöm (vagy lehet, hogy csak űldözöm?) olvasóimat innen a medvebarlangból, itt bent csodálatos klíma van, délelőtt fagypont alá esett a hőmérséket, hirtelen tél lett, beborult de aztán kiderült, és mindenki derült, úgy ahogy nálunk ez lenni szokott.
Ha kitekintek, hát akkor
Szerelmes (medve)szívem száll
játszi szellővel a szivárvány felé
s bár már nemcsak enyém a
BOLDOGSÁGVIRÁG, láttunk erre
repülni sajnos, egy menetrend
szerinti tolvaj szarkát,
de mégis kiáltozhatok
ENYÉÉÉÉÉÉÉÉM AAAAAAA
BOOOOOOLLLLDOOOOGSÁÁÁÁÁG,
VILÁG!
Somewhere over the rainbow,
blue bird fly....
Képzelt levél szüleimnek!
Fájdalom és szégyen
Enyém a fájdalom és Tiétek a szégyen, bár ahhoz még egy élet kellene, hogy felérjétek ésszel mit követtetek el ellenem, mejdnem ellenünk, Sanyival, és végül mit készültök elkövetni Ildivel szemben!
Az sem az én szégyenem, hogy ezekről a dolgokról nem tudok személyesen beszélgetni Veletek, ha majd végre, közel 5 hónap után kegyeskedtek a szokásos negyedórás látogatást megejteni, addig eldöntöm, hogy a kinyomtatott műveim közé, amiket oda szoktam adni, és lehet velük dicsekedeni, ezt odarejtem-e vagy sem!
Hetek óta hitegetitek szegény lányt, mert még annyi sincs bennetek, őszintén mondjátok meg, jöttök-e vagy sem, ha igen mikor! Múltkor már kifakadt, szomorúan mondta, nem ezt érdemelte Tőletek! Sírógörcsöt kaptam, lelkiismertetfurdalásom volt, NEKEM!
Hát nem érzitek micsoda égbekiáltó vétek,hogy nem halmozzátok el őt szeretettel, nem dehogy nektek csak a pénz a fontos! Tőletek várhatnék támogatást, de ahhoz nem elég az életem!
Anyám, mikor kicsi voltam, örökké azt szajkóztad, mi lesz ha megtudja apád ezt, mi lesz ha megtudja apád azt..! Bizalmadba nem fogadtál, játszani nem engedtél, korlátok közé szorítottál, lelkileg megnyomorítottál! Ha kicsit nem figyelek, most nem Sanyi lenne a párom, Nektek ő sem jó, és az is az én hibám, hogy lány lettem! Közben eltelt 30 év, másképp szól a nóta már, hát tudod milyen az apád???
Mindezzel megalkudtam, akik szerettek, őket elvesztettem ezért nagyon megszenvedtem, szenvedek ma is!
De, hogy a lányomat is, Uram bocsá' ő sem lett fiú, semmibe veszitek, ez nekem nagyon fáj, ő aztán tényleg semmiről nem tehet, arról talán, hogy neki is nagy szíve van, és imád Titeket!
Rengeteget tanultatok, elvégeztetek egy csomó tanfolyamot, sikeres eredménnyel, sehol nem tanították, hogy a Jóisten nem bottal ver?!
Láttam
Alvó medve mosolyát, ezt a hétköznapi csodát, amiért életemet adnám, ha többször láthatnám! Fáradtságos, kimerítő napjai után, végre tudott pihenni, Ildi sem zavarta, hogy apa így, apa úgy, engem pdig megajándékozott egy léleksimogató mosollyal! Szerelmes vagyok, közel negyvenévesen, mögöttünk 17 évvel, hátamon hatalmas keresztekkel, de tele mély érzelmekkel!