Emi blogja

def.67-89•  2009. augusztus 12. 16:27

Álmodtam

Álmodtam, no "nem egy világot magamnak", ahogy hallható az Eddától, és az egyik kedvencem, sokkal komolyabb, mondhatni lidércesebb álmom volt.

Elhunyt nagyanyámmal, akinek apámat köszönhetem, találkoztam, aki mosolygott.

Rögtön utánanéztem, mit jelenthet ez, megtudtam, rosszat nem feltételez, de sajnos, fájó emlékeket hozott elő megint.....

Amikor még kislány voltam, imádtam őt, s már asszonyként nem is láttam sőt nem is vártam a sötét jövőt, ami elkövetkezett.

Hittem, semmi nem változott, mindent folyítathatunk ahol abbamaradt, boldog életünk lesz, kisüt a nap. Hatalmasat tévedtem, és toltam magam előtt a napokat 11 éven át, mikor már nem tudtam elhallgattatni szívem  aggodalmát, nem mehet ez így tovább....

Nem én tehetek róla, hogy ott lett az otthonom, 12 éves voltam mikor az a fél ház lett a "vagyonom", BÁR NE LETT VOLNA....örökké vitában viszályban, vele s a többi rokonnal, szívemben lelkemben fájdalommal, hiszen a két vétlen medvémet én tettem ki közvetve minden kellemetlenségnek...      

Talán nem meglepő, volt még egy bökkenő, nem állt ki mellettem sosem a nekem adott két szülő....

Nem tudok a nagyira jó szívvel gondolni, illetve csak a gyerekkoromra, de amit elszenvedtem tőle, elég egy életre, s mivel halálakor mi már elköltöztünk el sem búcsúzhattam tőle....

Kérdés zakatol itt bent...MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT, de felelet nem lesz már, csak nekem jár a keserű pohár....

 

 

def.67-89•  2009. augusztus 8. 21:42

Cégalapítás

Én a mai napon egyszemélyes vállalatot alapítottam, vállalom magam!

Eddig csak elbújtam sok váll alatt, de vége...vállalom a mosolyomat, a könnyeimet, erőmet, a gyengeségemet, a hangomat, a csendemet, mindent mi én vagyok...

S AMI FONTOSABB TALÁN, AMILYEN VAGYOK

SZELLEMES és SZEMTELEN

KEDVES ÉS KEDVETLEN

EPÉS, UNDOK, INDULATOS,

DE ARANYOS, SZÉP, ÉS OKOS,

KELLEMES ÉS KELLEMETLEN

JÓ BARÁT ÉS BOSZORKÁNY

HALLGATAG ÉS SZÓSZÁTYÁR

EZ MIND ÉN LENNÉK,

DE A BLOGOMBAN EGY KEDVES MACI VÁR...

KÍVÁNOK JÓ OLVASÁST!

 

 

def.67-89•  2009. augusztus 8. 14:49

Tiszta anyja! 2.

Azóta eltelt lassan 14 év, Ildi megette összes gyógyszerét, rá már a macska nem jelent veszélyt. 10 éves koráig rettegtünk, de ennek vége, már nincs veszélyben feje-szeme-élete.

Aki ezt tette, már a Mennyországban emlékezhet, gondolkodhat, akkor mit tett...

def.67-89•  2009. augusztus 8. 14:45

Tiszta anyja!

Nagyon múlik az idő, lassan megint eltelik egy év, és ilyenkor mindig előbukkannak lelkem naplójából az emlékfoszlányok. Arról a 9 hónapról, illetve arról a szeptember 29.-éről, és még néhány "felejthetetlen" napról.

Szóval, boldogságunk határtalan volt, amikor közölte velünk orvosom, hogy végre egy év komoly kitartás és reménykedés után hozzánk is megérkezik a gólya...de mint ahogy ez nálunk lenni szokott...nehézségek merültek fel. fájdalmas...értelmetlen és érthetetlen nehézségek, s egy döntés, mely az életünket változtatta meg.

Három pici piros pötty, látszólag ártalmatlan,    

de mekkora fájdalmat jelent

viszketett, vakartam, felejteni akartam

de nem lehet...

rossz szándékból született e az ötlet,

vagy csak tudatlanságból,

erre már nem lesz válasz,

talán csak a másvilágon...

Macskafertőzés-toxoplazma

ez az ok a panaszra

egyre rosszabb vérlelet

előttünk nagy kérdőjelek,

s a szomorú bizonyosság

mi döntsük el a gyermek sorsát

igen vagy nem

ezen múlik az élete!

Bólogattunk igent mondtunk, gyógyszert szedtem, tanakodtunk, tépelődtünk, reménykedtünk, reményt vesztettünk, de fel nem adtuk.

Aggodalomra semmi ok, az orvos megnyugtatott, beszedem a gyógyszereket, megmentettük a gyereket, akkor még úgy hittem én, a

betegség, csak az enyém.

Aztán egy augusztusi délelőtt, minden reményem rombadőlt, nekem nem merték mondani, e betegségből vizsgázott valaki, ott derült ki az igazság

a szomorú bizonyosság, beteg már a kisbabánk...

Felháborodásom rendkívüli, csak nem akartak idegesíteni...mindegy túlléptem rajta, a két hatalmasra dagadt lábammal, békét kötöttem a világgal...néhány hét és megismerkedhettem a kislánnyal...

Persze, eközben, nem elég a nehézség, még több lett az idegesség, anyám-lelkem nem hitte, macska....az okozó, jobb volt mint az oknyomozó, darálthús volt a hibás, tisztiorvos pecsét rajta, de ő mégis ezt sugallja, igaza van, nem vitás(?) 

Amikor megszületett, egy hétig haza sem kerülhetett, vizsgálgatták napokig, s ami aztán jött azt az évet ne kívánom ellenségnek.

Kórház hetente kétszer, másik kórházban sebészet, egy hónap ment el a kötözéssel...

Közben-közben anyám közölte, ne haragudjak, hogy ő azt hitte...volt valaki a munkahelyen...de anyám az nem az én esetem!

Különben is haragudtam, magamat most is felkavartam, nem elég, hogy beteg volt, én hónapokig élő-holt, szülőm koncentrált egy témára, kire fog hasonlítani az unokája, bár miért itt, ennél az orvosnál, és éppen lány született...én már nagyon untam a miérteket...

Most már megnyugodhat,,,hallom innen-onnan a lányom tiszta anyja, és én most leírtam az egyiket, ami a lelkemet nyomja...

def.67-89•  2009. augusztus 7. 14:54

Siker?

Fáradtságos munkával megtanítottam anyáméknak, hogy van egy unokájuk,

de már szerda óta itthon vagyok lánytalanul, és anyám engem, nem hiányol!

Pedig mióta Ildinek előfizetéses telefonja van, eddig mindennap beszéltünk.

Ki érti ezt?

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom