Tiszta anyja!

Nagyon múlik az idő, lassan megint eltelik egy év, és ilyenkor mindig előbukkannak lelkem naplójából az emlékfoszlányok. Arról a 9 hónapról, illetve arról a szeptember 29.-éről, és még néhány "felejthetetlen" napról.

Szóval, boldogságunk határtalan volt, amikor közölte velünk orvosom, hogy végre egy év komoly kitartás és reménykedés után hozzánk is megérkezik a gólya...de mint ahogy ez nálunk lenni szokott...nehézségek merültek fel. fájdalmas...értelmetlen és érthetetlen nehézségek, s egy döntés, mely az életünket változtatta meg.

Három pici piros pötty, látszólag ártalmatlan,    

de mekkora fájdalmat jelent

viszketett, vakartam, felejteni akartam

de nem lehet...

rossz szándékból született e az ötlet,

vagy csak tudatlanságból,

erre már nem lesz válasz,

talán csak a másvilágon...

Macskafertőzés-toxoplazma

ez az ok a panaszra

egyre rosszabb vérlelet

előttünk nagy kérdőjelek,

s a szomorú bizonyosság

mi döntsük el a gyermek sorsát

igen vagy nem

ezen múlik az élete!

Bólogattunk igent mondtunk, gyógyszert szedtem, tanakodtunk, tépelődtünk, reménykedtünk, reményt vesztettünk, de fel nem adtuk.

Aggodalomra semmi ok, az orvos megnyugtatott, beszedem a gyógyszereket, megmentettük a gyereket, akkor még úgy hittem én, a

betegség, csak az enyém.

Aztán egy augusztusi délelőtt, minden reményem rombadőlt, nekem nem merték mondani, e betegségből vizsgázott valaki, ott derült ki az igazság

a szomorú bizonyosság, beteg már a kisbabánk...

Felháborodásom rendkívüli, csak nem akartak idegesíteni...mindegy túlléptem rajta, a két hatalmasra dagadt lábammal, békét kötöttem a világgal...néhány hét és megismerkedhettem a kislánnyal...

Persze, eközben, nem elég a nehézség, még több lett az idegesség, anyám-lelkem nem hitte, macska....az okozó, jobb volt mint az oknyomozó, darálthús volt a hibás, tisztiorvos pecsét rajta, de ő mégis ezt sugallja, igaza van, nem vitás(?) 

Amikor megszületett, egy hétig haza sem kerülhetett, vizsgálgatták napokig, s ami aztán jött azt az évet ne kívánom ellenségnek.

Kórház hetente kétszer, másik kórházban sebészet, egy hónap ment el a kötözéssel...

Közben-közben anyám közölte, ne haragudjak, hogy ő azt hitte...volt valaki a munkahelyen...de anyám az nem az én esetem!

Különben is haragudtam, magamat most is felkavartam, nem elég, hogy beteg volt, én hónapokig élő-holt, szülőm koncentrált egy témára, kire fog hasonlítani az unokája, bár miért itt, ennél az orvosnál, és éppen lány született...én már nagyon untam a miérteket...

Most már megnyugodhat,,,hallom innen-onnan a lányom tiszta anyja, és én most leírtam az egyiket, ami a lelkemet nyomja...