Mivé lesz az ember?

Sorsomról most nem írok, barátok, köztetek vagyok, rengeteget segítetek nekem, megköszönni nem elég az életem!

Erzsi nénim, túl a napi harcokon, remélem még megtapasztalom, olyan is volt velem, mint kedves rokon. Életét a sors több helyen megtörte, őt magát nagyon-nagyon meggyötörte, ezért kötöttük össze utunkat - szerintem - örökre.

Két buta, tragikus véletlen, és nincsen senki ebben az életben, sajnos én sem, aki vigaszt adhatna neki. Megfogadtam, segítem, gyámolítom, míg erőnkből telik, de fájdalmai csak őt terhelik.

Szülészorvos a kislányát rövid életére teljesen tönkretette, s hogy nagyobb legyen elkeseredése, 15 év után a Jóisten őt tőle elvette.

Üzemi baleset a másik véletlen, sajnos, ez is kivédhetetlen volt, lábában a szögecs a fájó múlt, mit egy lelkisismeretes orvos belebarkácsolt, az amputálás, csak egy hajszálon múlt.

De amit nem értek, hiszen kettős az érdek, sértések bántások, és bennem a miértek!

Ráadás még a két férj elvesztése, így lesz teljes az ó "kór"-képe!

Én nagyon szeretném, ha kicsit megnyugodna végre!