Az első találkozás - "másodszor"

Nem véletlenül halogattam a dolgot, tudtam Sanyinak korántsem lesz olyan kedves fogadtatásban része, mint nekem volt.

Utólag felmerült az egy "szépséghibája" a látogatásomnak, az egyik sógornőm azóta is orrol rám, puszta féltékenységből, akkor mertem néhány mondatot váltani a férjével, aki ugye Sanyi bátyja. Megjegyzem, álmomban sem gondoltam volna, hogy udvariasságomból még félreértés is lehet. De a család többi tagja megnyugodott, illetve megnyugtatott engem. Kicsit féltek, hogy még egy "Icust" kapnak a családba, illetve ne legyen lelkiismeretfurdalásom, hiszen ő a saját szülein, és a bátyján kívül nem becsül senkit. Mi ketten azóta is tartjuk a háromlépés távolságot, bár mostanában már percekig el tudunk beszélgetni.

De, elkalandoztam, szóval egy másik szép nyári délutánon a mi házunk előtt állt meg az autó. Idegességem határtalan volt, Nem is csalódtam - sajnos!

Ahogy beléptünk a kapun, csak azt láttuk, hogy apu elrohan hátra a műhelyébe, nem is mutatkozott.

"Gyönyörű" véleményt anyutól kaptam: -  Hát... semmilyent nem vártam, de ilyent végképp nem!

Azon a délután sokat gondolkodtam kettőnkről, a végeredményről már beszámoltam néhányszor...