Álmodtam

def.67-89•  2009. augusztus 12. 16:27

Álmodtam, no "nem egy világot magamnak", ahogy hallható az Eddától, és az egyik kedvencem, sokkal komolyabb, mondhatni lidércesebb álmom volt.

Elhunyt nagyanyámmal, akinek apámat köszönhetem, találkoztam, aki mosolygott.

Rögtön utánanéztem, mit jelenthet ez, megtudtam, rosszat nem feltételez, de sajnos, fájó emlékeket hozott elő megint.....

Amikor még kislány voltam, imádtam őt, s már asszonyként nem is láttam sőt nem is vártam a sötét jövőt, ami elkövetkezett.

Hittem, semmi nem változott, mindent folyítathatunk ahol abbamaradt, boldog életünk lesz, kisüt a nap. Hatalmasat tévedtem, és toltam magam előtt a napokat 11 éven át, mikor már nem tudtam elhallgattatni szívem  aggodalmát, nem mehet ez így tovább....

Nem én tehetek róla, hogy ott lett az otthonom, 12 éves voltam mikor az a fél ház lett a "vagyonom", BÁR NE LETT VOLNA....örökké vitában viszályban, vele s a többi rokonnal, szívemben lelkemben fájdalommal, hiszen a két vétlen medvémet én tettem ki közvetve minden kellemetlenségnek...      

Talán nem meglepő, volt még egy bökkenő, nem állt ki mellettem sosem a nekem adott két szülő....

Nem tudok a nagyira jó szívvel gondolni, illetve csak a gyerekkoromra, de amit elszenvedtem tőle, elég egy életre, s mivel halálakor mi már elköltöztünk el sem búcsúzhattam tőle....

Kérdés zakatol itt bent...MIÉRT, MIÉRT, MIÉRT, de felelet nem lesz már, csak nekem jár a keserű pohár....

 

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!