Emi blogja

Voltak kérdések.                 Gyenge voltam           Boldogságomat ismét világgá tudnám kiabálni,

Vannak érzések                   Erős vagyok.              ugye sokáig hangoskodhatok még?

Lesznek kétségek?               Erős leszek-e?            Tegnap ború volt, ma derű, ez ilyen egyszerű?!

Kedvetlen, tehetetlen, aranyos medvének látszó lény, keres ebben a borongós időben egy kis napsugarat. Engem is megvisel az időjárás, de fáj, hogy a kedvenc medvémet szenvedni látom, s dühít, hogy nem tudok segíteni, a biztonsági öv megnyomta a mellkasát, de hanem lett volna bekötve....:(((

Csak ülök itt a gépnél és Őt nézem, kedves vonásait, gyönyörű mosolyát, még mindig megdobogtatja a szívemet.

Hangja, lelkem harangja, ha megszólal, hangom nincs, csak sóhaj.

Nagyon szeretem, de lehet, hogy ez még maga a szerelem?

Érintése, forr a vérem, s ajándék sebzett szívemnek.

Csak a nagy fehér gipsz a lábán a formabontó ebben az egységben.

Hol volt, hol nem volt volt egyszer egy szabó. Nagyon értette a szakmáját, szebbnél szebb ruhákat varrt mindenki megelégedésére, akik ismerték őt és családját, csak nagy szeretettel tudtak róluk mesélni. Ám ő mindig többre és többre vágyott, nem, nem nagyravágyó volt, sőt inkább a szerénysége tetszett mindenkinek. Úgy érezte, tud valamit, amit ajándékba adhatna az embereknek, gondolkodott napokig, hetekig végül eldöntötte, készít egy nagy kék takarót.

Igen ám, de nem egy egyszerű kék takarót, amolyan tucatárut, hanem olyan igazi puha, meleg, simogató dolgot. Elhatározását tett követte, vásárolt hozzá anyagot, és elkezdett dolgozni, közben érezte hogy az emberek iránt érzett szeretete árad szét a lelkében, szívében és ezt mind belevarrta a takaróba, amely mind nagyobb és nagyobb lett. Elkészült vele, csodájára is járt mindenki, de valami még mindig hiányzott.

Jó, a szeretetemet belevarrtam a takaróba, és úgy érzem még sokat tudnék készíteni, de hát ez csak egy darab, hogyan ajándékozzam meg az embereket? - gondolkodott. Törte a fejét, majd hirtelen meglátta az ollót az asztalon.

Gondolkodás nélkül elkezdte szabdalni, sok-sok kicsi darabra, és szép lassan elosztogatta az embereknek. Mikor megvált az utolsó darabkától is,  nagyon elégedett volt, lelke megtelt örömmel, és újúlt erővel látott munkának. Jöttek az emberek kértek tőle takarót, de nem darabkát, hanem egészet, és attól a naptól kezdve ő csak varrt varrt szorgalmasan, szeretet-takarót.

Elefánt, maci, minden egyéb, ez jelenti felnőttlétem gyerekességét, vagyok komolyan komolytalan,talán segíthetek ezzel ha valakinek nagy baja van, tudok mosolyt varázsolni, kedves szavakat szólni.

Nekem is segít, kicsit felmelegíti a hétköznapok ridegségét. Humorral könnyebbek a problémák, persze van olyan ahol nincs helye. Ildit is ilyen barátságos "maci szellemben" neveltük, persze, most már komolyodunk, de minek kellett volna neki is átérezni a napi gondjainkat?

Ha kilép majd a nagybetűs ÉLETBE, rájön hogy semmi sem fenékig tejfel, de talán elkiséri a boldogabb gyermekkora emléke...

A párom szeretetben nőtt fel, ő ezt tudja adni, én nem, ezért igyekszem megadni, ennyi a titok!