Zöldek

1970•  2011. május 29. 16:45

Hová tűnnek

a ránk pelenkázott évek,

mikor gondoskodással etetnek

s maszatokkal is tiszták, szépek

vagyunk nyüszögő holnapok,

a sivalkodó félek még szekrényben,

polcon összehajtott,

akasztott göncök

 

majd egyszer belenövünk.

 

S miért nem tűnnek

mikor bennünk fákat téptek,

nyüzsgő nyűgnek áldoztunk,

oltárokat hazudtunk a fénynek

-sötétben fáklyaként égett-

s máglyán leltük halálunk

újra meg újra

mikor tagadtunk az elengedésnek

 

egyszer majd engedünk.

 

És a sok tűnő, nem szűnő

tűnődések közt lepődünk azon,

dallamtalan lett a dal

s az ének szomorkás sanzon

 

búgócsiga létünkből kipörögni merünk?

 

*******

 Egyikünk és másikunk,

ahogy vagyunk: akárki

hisszük még, ki szeret:

lesz,

valaki leszünk,

a mindenkiből egyetlen,

leplét ledobott sejtelem:

igaz,

s hogy azt a valamit

- mi a megfoghatatlanságból ered-

majd fogjuk, szorítjuk

mert épp ez mit keresünk

vagy több is az.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

mezeimarianna2011. május 31. 05:18

gratulálok filozófikus vers és nagyszerű!!!

versike2011. május 29. 19:27

Bocs', elgépeltem:

''egymásból következő''

versike2011. május 29. 18:40

Nem tudom Kata

- nem láthatok a lelkedbe és nem ismerhetem az ihletését - de nekem olyan összefüggőnek tűnt, és egymásbók következő gondolatoknak. Egy kicsit a ******* - okon csodálkoztam inkább, de betudtam egy amolyan pici ''ugrásnak'' ill. áthidalásnak.

Ne haragudj, ha esetleg félreértettelek, vagy egyáltalán nem.

19702011. május 29. 18:35

Köszönöm Nektek!:-)a dalt is!:-)
Nem is tudom...most kételyeim vannak ezzel az írás-kámmal, de valahogy magam is szeretem, s ha szeretem, akkor megéri, hogy javítsam a hibákat!:-)...ha vannak...nem tudom hol vannak?:-)
Egynek született, majd mégis külön választottam, de mégsem bírtam elválasztani egyiket a másiktól! A gondolat az elsőből indult, majd mégis megfordult...érdekes, még nekem is!

versike2011. május 29. 17:56

''több is az.''

Azt hiszem, így igaz...

Nyikita2011. május 29. 17:17

- mi a megfoghatatlanságból ered-
majd fogjuk, szorítjuk
mert épp ez mit keresünk
vagy több is az.

http://www.youtube.com/watch?v=BDy0KKQ2R 9A
,-)

kapocsi.ancsa2011. május 29. 17:10

Nem egyszerű..
Tőled kicsit más, kép világ, de pont ezért marasztal..
Puszik

pepo2011. május 29. 16:58

-sötétben fáklyaként égett-

s máglyán leltük halálunk

újra meg újra

mikor tagadtunk az elengedésnek



egyszer majd engedünk............

Törölt tag2011. május 29. 16:53

Törölt hozzászólás.