Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Visszaszámlálás
1970• 2009. szeptember 26. 21:20
A fényt akartam valahogy utólérni
látni, elkapni, ami lepottyan elém
loholtam érte, kergettem magam
siettem az úton, míg őgyelgett felém.
Árkokba csúszva sárban tapickoltam
nem tántoríthatott csapda, bukkanó
hátrahagytam valót, fej-vesztve kerestem
csak előre, előre, hittem így a jó.
Számlálatlan éveimet előttem toltam
cipelt hitemmel: toporogva vár
horizonton túl, én akartam a többet
csimpaszkodó bábom elfogja talán.
Most megállnék. Elgyűrt arcomra tekintek
visszafelé számolgatok kín-keservesen
megpördült magammal iszkolnék előle
Jaj, az út szűkül, s rohan el velem.
19702009. november 7. 16:07
Köszi KicsiVirág!:-)De azért mosolyogjuk mostmár rajta...
Törölt tag2009. november 7. 15:24
Törölt hozzászólás.
19702009. november 7. 14:15
Köszi Alexander!Talán,ha idáig eljutunk,hogy a félelmeink arcot öltenek,könnyebb a megoldást megtalálni...talán,ahogy mondod-magamnak élni picit!
Sokáig keresgéltem,mi bánt...s jött ez a gondolat,a vers megírása,s ahogy lépésről lépésre mentem,rájöttem kivel állok szemben...azzal a fránya elszálló évekkel.Most azt akartam írni:öregséggel,de ez azért vicces lett volna...Ugye?:-))
Törölt tag2009. november 6. 19:13
Törölt hozzászólás.
karolyfi2009. október 2. 18:58
Van még idő, és azt meg is tudja állítani az ilyen kiválasztott érzelmű lény, és mindenben meg is látja a szentet.(kisebb-nagyobb szünetekkel)
19702009. szeptember 28. 21:32
Köszönöm,hogy olvastátok!:-)Félelem szülte...a mostanában rám kapaszkodó félsz...
Miriam!azt hiszem,nagyon jól értetted a soraimat!Köszönet érte!:-)Mostanában ezzel küzdök,de mivel már kibányásztam ''magamból'', csak a megoldásra vár...vagy,hogy elfogadjam!
miriam2009. szeptember 28. 17:00
Kedves Kata! Annyi minden van ebben a versben...hosszan elgondolkodtattak a soraid...
...mintha rólam is szólna kicsit....''én akartam a többet''...aztán rájövünk mégis oly kevés a mindenünk..és eztán már mást nem, csak azt akarjuk, legalább az út ne rohanjon velünk...
kapocsi.ancsa2009. szeptember 27. 00:43
:(
Borivoje2009. szeptember 26. 22:28
Drága Kata!
Mi az,hogy ,,elgyűrt arcomon''?!Még ha én mondanám...Elfogult vagyok,de milyen lehetnék?
Akinek a Sors(Isten?)ilyen tehetséget ad,annak néha kevés az,amit az élet adni tud!Olyan gondolatok sorát indítja el bennem ezen alkotásod,melyet néhány sorban megfogalmazni képtelenség!...Megállni,igen néha kell,s aztán haladni rendületlenül...
Szeretettel:Valter