Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Tűzet gyújtottál és mindig ég
1970• 2011. október 16. 10:36
Angyal jött érted,
te nevetted
hogy visznek égig a hópuha szárnyak,
hegy ormán túl kéken a messzeség
új kaput nyit, hol semmi se fájhat
mert nevetted a fényt,
ölelted szeretőn,
mint édes hajlatot, kelyhét a virágnak
csodáltad tavaszban: titok-mesék
és mosoly a szirmokon megbabonáztak
festettél álmokat,
színes valót
(hazug a tükör, a tűnt idő látszat)
mert Nap-szemedbe sugarak bújtak
őrzője lettél az örökkön nyárnak
és gyújtottál tűzet,
úgy ültünk körbe,
mintha nem lenne gond, felsíró bánat,
szavaid hevével melegítettél:
finom takaró, míg a lángot vigyáztad
egy nap vagy száz év,
te tudtad miért,
hogy leborulni kell a szép nyár előtt
és felhőket nevetni, kikacagni.
Neked az Élet volt a szeretőd.
lazarhzs2011. október 18. 08:03
Megrendítően szép verssel búcsúzol Tőle.
Köszönöm,hogy olvashattam. Én napokig nem tudtam
összeszedni a gondolataimat,gyatra próbálkozás csupán a szó...
Gyász-szilánkok
Zokogó szavak töredeznek
szemünk mélyén könnycsepp remeg
midőn gyarló éltünk reszket
a Halálnak küszöbén
s magunkat siratjuk,mert elmentél.
***
Lelked szilánkjat,a verseid
hagytad ránk örökül
belőlük kell összerakni
az életed,mi tovatűnt
mert míg voltál, nem ismertünk.
Én hiszem,hogy verseivel örökre szívünkbe marad.
19702011. október 17. 16:55
Köszönöm, amit írtál! és igen, hiszem, tudom: ''valahol még találkozunk...''
:-)
Pera762011. október 17. 16:21
Aki nekünk fontos, akit szeretünk, aki kedves személy: kicsit itt marad. Nem megy el végleg. Egy darab belőle a képekben, a verseiben, bennünk, mert visszacseng, mint egy láthatatlan húr.
És így könnyebb.
Katám, kicsi mamám a tavasszal ment el...előtte pár nappal járt nálunk, értem aggódott, mert akkor még nagyon beteg voltam. Hogy mi lesz velem... Mondtam neki, én élni fogok, mert élni akarok. És tudom, hogy ő is elhitte...
Ő ment el, de mégis itt van kicsit. Bennünk, gyerekeiben, unokáiban, a szeretete, a jósága...
És mindenki, ki elmegy hagy magából itt valamit...
Mert sablonos szöveg, de ez az élet rendje.
Ledobjuk mind egyszer a szűk kabátot, a test elporlad, szétmállik, de a lélek az szabad. Testbe zárva is, utána is, előtte is...
Valahol még találkozunk...
És addig: merítsünk erőt azoktól, kik fényt hagytak itt nekünk, - pedig lehet nekik több szükségük lett volna a mi fényünkre - éljünk ember módjára és adjunk másoknak fényre látást...
Szeretettel...
19702011. október 17. 16:12
Erika, Zsuzsa, Anikó, Erám! Köszönöm Nektek, hogy olvastatok! és köszönöm, hogy így érzitek!
Úgy éreztem, ha kiírom könnyebb lesz elfogadni...de nem lett az!
Pera762011. október 17. 15:49
Három mondat, de akár mind lehetne idézni:
''(hazug a tükör, a tűnt idő látszat)''
''őrzője lettél az örökkön nyárnak''
''Neked az Élet volt a szeretőd.''
nefelejcs2011. október 17. 14:54
Gyönyörű szépet írtál kedves Kata!
Engem az első versszak fogott meg legjobban,
szinte láttam, ahogy mosolyogva távozik.
Köszönet Neked és ölelés: Anikó
10082011. október 16. 12:00
Gyönyörű, Katám
Gratulálok!
Zsuzsa
BakosErika2011. október 16. 11:46
Fájdalmas, gyönyörű vers Kata!
Szeretettel: Erika
19702011. október 16. 11:46
Köszönöm Ermi!:-)Tudod, hogy örülök, mikor jössz!!!
19702011. október 16. 11:44
Skary!:-)ezt is köszi! Neked is!!!:-)
De én nemrég keltem ki az ágyból!:-))))
19702011. október 16. 11:42
Köszönöm Kingácska! Sokat jelent, amit írtál....
sepdiel022011. október 16. 11:41
''Neked az Élet volt a szeretőd. ''
:)
ermi:)
skary2011. október 16. 11:40
szépebédet és jósziesztát :)
19702011. október 16. 11:38
Skary, köszi!:-)
Kicsikinga2011. október 16. 11:34
Ilyen volt Katám!
Úgy festetted le, hogy láthatjuk Őt! Köszönjük szépen!
skary2011. október 16. 11:23
ja :)
19702011. október 16. 11:14
Sea!:-)Köszönöm!
19702011. október 16. 11:10
Köszönöm szépen Évi! Drága vagy!:-)
Törölt tag2011. október 16. 11:10
Törölt hozzászólás.
19702011. október 16. 11:09
Köszi Laci!
Ha elmegy egy Jó Ember - fáj, és Szűcs István halála nagyon megrendített, de magamban én ilyennek őrzöm!
dreaming582011. október 16. 11:08
''mert Nap-szemedbe sugarak bújtak
őrzője lettél az örökkön nyárnak
és gyújtottál tűzet,
úgy ültünk körbe,
mintha nem lenne gond, felsíró bánat,
szavaid hevével melegítettél:
finom takaró, míg a lángot vigyáztad''
Szépséges!
Ölellek Katám :)
19702011. október 16. 11:00
Köszönöm Kalitka! és mégis mosoly, hogy olvastál!:-)
Törölt tag2011. október 16. 10:58
Törölt hozzászólás.
kalitka2011. október 16. 10:57
''mert Nap-szemedbe sugarak bújtak
őrzője lettél az örökkön nyárnak''
:(
19702011. október 16. 10:55
Köszönöm szépen Attila, hogy olvastál! Igen, fáj....
versike2011. október 16. 10:50
Fájdalomtűz:
ami ég; az éget;
táplálva bánatlángját
elhamvaszt Téged....
Sorsa; az áldozati virág,
mely, ha úgy látja oltárát,
mintha látná otthonát...