Teregetünk

1970•  2010. március 24. 20:54

"Nem vagy már rémisztő"

mondtad minap

s csalódottan  hallgattalak

vártam, mit hozol fel mentségedre

hogy így lebecsülsz

nem látod bennem 

a torz erőt

mivel folyton riasztalak.

S csak maszkokkal takargattam

(nem tudok kegyetlen lenni )

lehet bármi

amivel felbosszantasz.

Mert szomorúságot rámcsavarhatsz,

tekersz, gubancolsz körém

valahogy kibogozom, s mögém

hajítom

mint egy piszkosan levetett inget

kimosom

a nincset

a nem lehettel,

s a mosolygó szemeddel

veszem újra magamra 

a napot.

Kiteregetsz,

vasalnod sem kell

megint csak akarlak és akarsz.

 

Már engem sem rémiszt egy kis gyűrődés.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

19702010. március 25. 18:41

Köszönöm szépen!:-)

Drága Ancsám!Igen,más...mostanában csak úgy írogatok,ami épp bennem van!:-)Bár máskor is így tettem,de azt gondoltam,akárhogy is sikerül ide ''elrakom''...milyen jó lesz évek múlva visszaolvasni!:-)
Puszillak!:-)

kapocsi.ancsa2010. március 24. 21:44

Szavakba szedetten..
Jól írsz..
Most más mint eddig.

Mamamaci402010. március 24. 21:26

Halk versed.....mint kalapácsütés....tetszett!