Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Teregetünk
1970 2010. március 24. 20:54
"Nem vagy már rémisztő"
mondtad minap
s csalódottan hallgattalak
vártam, mit hozol fel mentségedre
hogy így lebecsülsz
nem látod bennem
a torz erőt
mivel folyton riasztalak.
S csak maszkokkal takargattam
(nem tudok kegyetlen lenni )
lehet bármi
amivel felbosszantasz.
Mert szomorúságot rámcsavarhatsz,
tekersz, gubancolsz körém
valahogy kibogozom, s mögém
hajítom
mint egy piszkosan levetett inget
kimosom
a nincset
a nem lehettel,
s a mosolygó szemeddel
veszem újra magamra
a napot.
Kiteregetsz,
vasalnod sem kell
megint csak akarlak és akarsz.
Már engem sem rémiszt egy kis gyűrődés.
19702010. március 25. 18:41
Köszönöm szépen!:-)
Drága Ancsám!Igen,más...mostanában csak úgy írogatok,ami épp bennem van!:-)Bár máskor is így tettem,de azt gondoltam,akárhogy is sikerül ide ''elrakom''...milyen jó lesz évek múlva visszaolvasni!:-)
Puszillak!:-)
kapocsi.ancsa2010. március 24. 21:44
Szavakba szedetten..
Jól írsz..
Most más mint eddig.
Mamamaci402010. március 24. 21:26
Halk versed.....mint kalapácsütés....tetszett!