Szabadesés

1970•  2014. április 3. 19:30

Valahogy mégis átértünk a falakon;
volt, mikor egymásnak bakot tartva
lendültünk, azon a hétfőn vagy szerdai napon,
olyan egyszerűnek tűnt,
képzeltünk mindent,
s hogy a mindenen túl még több lehet

és volt, mikor löktelek
akaratlan, majd akarva
cipeltelek, mint kölykét a macska,
mint, kinek hét élete volna,
s ha haltam is, támasztottál megint

aztán volt az a nap, a döbbenet,
mikor estél és zuhantam veled,
ketrecéből az állat vonyít ki
úgy a szabadságnak:
fájtál, s belül a sebek

valahogy mégis átértünk a falakon,
azon a hétfőn vagy vasárnapon,
annyira mindegy.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

cedrus492014. április 4. 18:33

Drámai hatású. A vége pedig üt. Nagyon tetszik!

judit.szego2014. április 4. 07:57

Remek vers!

BakosErika2014. április 4. 06:41

aztán volt az a nap, a döbbenet,
mikor estél és zuhantam veled,
ketrecéből az állat vonyít ki
úgy a szabadságnak:
fájtál, s belül a sebek...

Átjött érzések...
Nagyon tetszik.

Ernest2014. április 4. 05:11

Jól megírtad, tetszett, gratulálok!

skary2014. április 4. 04:34

:)

Molnar-Jolan2014. április 3. 22:19

A kétkedés nálam is állandó vendég :)

19702014. április 3. 21:53

@sjgy: Köszönöm, hogy jöttél!:-)

19702014. április 3. 21:52

Mai napig nem tudom mit teszek jól, s mit nem. Emellett örök kétkedő vagyok. Hogy ez jó vagy sem? Nem tudom.
Amit az egész írásban legjobban szeretek, ha valami megszületik. Kint van. És legyen akármilyen. Akkor jó. Egy ideig.:-)

Joli, neked is köszönöm:-)

Törölt tag2014. április 3. 21:36

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. április 3. 21:26

Törölt hozzászólás.

Molnar-Jolan2014. április 3. 21:23

Nagyon nehéz egyszerűnek lenni, hogy természetesnek hasson, és ne legyen szimpla.
Neked sikerül. :)

Törölt tag2014. április 3. 21:19

Törölt hozzászólás.

19702014. április 3. 21:15

Köszönöm szépen Ancsám, CsillogóMarika, Mara:-)
Drágák vagytok, nagyon jól esik, amit írtatok!

19702014. április 3. 21:11

Limm:-) Én mindig örülök, ha hosszan szólnak hozzá, de néha a kevés, akár két szó is sokat jelenthet számomra. Most jóval többet jelentett.
És tényleg köszönöm a véleményed:-)
Egyébként hetek óta nem írtam és aggasztó, szinte már félelmetes volt az a belső csönd. Talán valóban hagyni kell ilyenkor, ráhagyni, ha jönni akar, úgyis jön. Mint a szerelem, mint minden, ami érzésből jön, amit érzéssel élünk meg, nem lehet kényszeríteni.:-)

baramara2014. április 3. 20:58

Nagyon átérezhető... tetszett a versed!

csillogo2014. április 3. 20:51

Csak bólogatok... " úgy ahogy elmeséled, elér hozzám."
Egyike vagy azon költőknek itt az oldalon, kinek versét száz közül meg lehet ismerni. Kellő érzelmi töltettel és intelligenciával megáldott teremtés Vagy! Még sok szép és jó verset olvassunk tőled!
Grt.

kapocsi.ancsa2014. április 3. 20:50

különös mennyire átjön a hangulata...
szia

Törölt tag2014. április 3. 20:29

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2014. április 3. 20:29

Törölt hozzászólás.

19702014. április 3. 20:20

Köszönöm szépen Limm!:-)
és remélem tudod, több az, mint örülök, hogy így gondolod.

Törölt tag2014. április 3. 19:59

Törölt hozzászólás.