Mintha éj lenne

1970•  2011. július 31. 15:13

Ma fáztam a Napod alatt

és dideregve húztam magamra takarót,

értetlenül engedtem lepjen a sötét,

gerincemen kússzon hajlatokba,

kirekesztve szót, babusgatást,

mindent, mi fényesen gyöngéd

és értelmetlen engedtem

a lappangó kór vacogva,

vergődő lázas betegen

kerekedjen felül a lelken.

 

Mintha éj lenne mindig

vagy ezek a falak fogták be a fényt,

kövekké lettek, s mit is számít

miként, ma hatalmassá nőttek

szememből gurulva fáj, ahogy a kemény

átverekszi magát a pillán,

hol a varázsos szőnyeg,

ahová puhán érkezne, felfogná az esést,

hogy színeibe inná a fekete mázt,

mi itt maszatol, föl és le hintáz.

 

Arcomról lesírt maszkon

átsétál a csend, engedd tenyered

hozzám, rántsa le rólam ködét

a reszkető napoknak, fedd el

ruhátlanságom, bőröd takarjon,

mert ez a magamra tekert kietlenség

nehéz dunyha, egyetlen örökség,

hiába tudom, nem nézni hátra,

a múlton csak átlépni szabad.

Engedd, engedd hozzám szavad.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

legland2011. augusztus 1. 10:14

Beengedtem a sorokat szívembe,
s ott kering fájón, mint a vér, a beszűkült erekbe:)
Gyönyörűséges vers!!

19702011. július 31. 18:11

Elena, köszönöm!:-)
Attila!Ebben az éjben? Köszönöm a ''pislákoló fényt''! :-)
Pepo!:-)
Gabi!:-)igen, hiába tudjuk...!

zotya682011. július 31. 18:01

''...hiába tudom, nem nézni hátra,
a múlton csak átlépni szabad.
Engedd, engedd hozzám szavad.''

pedig még hányszor hátra fogunk...:(

pepo2011. július 31. 17:12

Arcomról lesírt maszkon

átsétál a csend, engedd tenyered

hozzám, rántsa le rólam ködét ...........

versike2011. július 31. 17:08

Tényleg nem vagy egyszerű eset,

ám, ha magadhoz enged(het)ed
óvatos szavaimat; kívánok Neked
egy kis pislákoló fényt, amellyel
akár a szívet melengetni is lehet...

( Először gondoltam; jobb, ha inkább nem írok most Neked semmit, de talán nem volt visszavonhatatlan hiba, remélem )

elena152011. július 31. 16:48

Fájdalmasan szép.

19702011. július 31. 16:46

Köszönöm, hogy benéztetek!:-)
Virágom!:-)azért mosoly!
Laci!:-)
Erám! megint tökély, amit kiolvastál!!!Ha megírom tisztábban látok...és most azt látom, megint én vagyok bonyolult!és már azt sem tudom sírjak vagy nevessek ezen!de könnyebb, így :-))
Kingácska!:-)Eszemben voltál, amikor begépeltem és vagy de... igyekszem!:-)
Edy!:-)

EDY2011. július 31. 16:28

szép..szép...

Kicsikinga2011. július 31. 16:26

Fázósan szép, és szomorú a versed. Most nem a napfényes, ''méz-sárga''...

Pera762011. július 31. 16:07

Kata, erős vers ez, nagyon...
Miért is fáj? Mert még itt van, valahol, az emlékekben. Mert a szerelem, ha beköltözött, és nem csak átsuhant- nyomokat hagy, mélyeket, fájót, sebeket...
Bántsuk egymást, szavakkal, tettekkel, nem-tettekkel, gondolatokkal, érzésekkel, hiányokkal...
Jól kisírni nem elég..
''Engedd, engedd hozzám szavad.'' - ebbe mennyi minden fér...

sz54laca2011. július 31. 15:46

Teccik :-) szép!

Törölt tag2011. július 31. 15:30

Törölt hozzászólás.