Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Mesék az emberről és a fákról
1970• 2013. július 6. 18:40
MESE A FÁRÓL, AKI MÉG HITT A MESÉKBEN
(Bíbor Kata)
Mesebeli uborkafát
ültettünk, hogy égig másszunk,
magasból, a világ felett
felhővitorlákat lássunk.
Esővízzel öntözgettük,
kisírta az ég a szemét,
Napot kértük, hogy nevelje,
érjünk hozzá minél elébb.
Becézgetve szeretgettük,
nőtt és nőtt a lobonc-lombja,
felzenélő leveleit
szél csókolta bolondosra.
És egy reggel elindultunk,
kapaszkodtunk üggyel-bajjal,
madarak dalt csicseregtek,
biztatott a bíbor hajnal.
Mesebeli uborkafát
ültettünk, hogy mennyben járjunk,
megrekedtünk egy ág bogán,
éppen földre lóg a lábunk.
A ZENGŐ CÉDRUS, AKI MÁR NEM HISZ A MESÉKBEN
(Kodák László)
Egyedül állt, körötte a puszta,
kettéhasadt törzsében szálkás szíve vérzett,
nem volt vele senki, magányában tudta,
hamarosan őrá is csapást mér a végzet.
Egyedül állt, és messze emlékezett,
szép idők is voltak, tündérmesés napok,
mikor még az erdő nem látott emberkezet,
a fák boldogan éltek, kicsik és nagyok.
De eljött egy ember, neve Kovács Árpád,
s a tündérmeséket fejszével verte szét,
hogy csináljon a fákból fuvolát és hárfát,
csak azért, mert az ember szereti a zenét.
Ma, a cédrus testvérei hangszerekből sírnak,
s a puszta közepén csak egyetlen egy fa áll,
ő az, kit már sehogyan sem hívnak,
mert a mese elmúlt, és jön érte a halál.
Törölt tag2013. július 7. 20:05
Törölt hozzászólás.
Kicsikinga2013. július 7. 18:44
Szépek, aranyosak, tele szívvel és szeretettel!
Én is így olvastam!
19702013. július 7. 13:32
Mara, örülök, hogy tetszett.:-)
János, köszönlek...:-))
Schmidt_Aladar2013. július 7. 08:46
Nagyon nagyon ott vannak ezek a versek! Gratulációim Néktek!!:)
szeretettel olvastalak:
János
baramara2013. július 6. 22:25
Gratulálok mindkettőtöknek! :)
Gyönyörű szép versek!
19702013. július 6. 22:16
:-)Köszönöm szépen az Öcsém nevében is!
Akkor nem volt hiába minden szobában szétszórni a versesköteteket.:-) Egyébként régebben írogatott afféle reggae-stílusban, de már kinőtte. Olyan hirtelen történt, egyszer még kicsi volt, most meg...felnőtt.:-)
Én is rákérdeztem, ki Kovács Árpád? Azt mondta: hát a favágó.:-))
És még egy érdekesség. Mikor nem értettem, honnan jutott eszébe a zengő cédrus, ezt mutatta:
http://www.babylon.com/definition/Zengo_ c%C3%A9drus/
Szép estét!:-)
Pera762013. július 6. 20:43
http://www.youtube.com/watch?v=tCR6DobCO hM
Erre gondoltam, utánad. :)
Megmondom, kovácsárpi nem ugrik be, utánanézve csak, politikából zéró vagyok, itthon is, :) de a ''kisöcséd'' versben is otthon van...
Marie_Marel2013. július 6. 20:37
Hát hallod, kalap le az kisöcséd'' előtt! :-))
(Jók a rímek is!)
Törölt tag2013. július 6. 20:28
Törölt hozzászólás.
19702013. július 6. 19:45
Köszönöm, hogy olvastál, Erám!
Ide örökítettem az ''én és a kisöcsém'' darabjait.:-)
Mindig piszkál, hogy lehet annyit molyolni egy íráson. Ma felolvastam neki a fentit és kért 10 percet. Aztán ideadta a magáét, javítgatás nélkül. Bevallom a ''Kovács Árpádál'' elnevettem magam, de aztán épp az a rész tetszett a legjobban. Még ijesztő a végén a halál...Olyan Ő nekem, mint a kisfiam, de most úgy érzem lassan beért a gyümölcs, amit féltve nevelgettem. És ezt most a lelkiekre értem.:-)
Pera762013. július 6. 19:30
Nagyon szép a rímelés - lobonc-lobja-bolondosra, ez nagyon tetszetős - és magyaros verselésű sorok - kétütemű felező 8-asok - csak ez az egy lóg ki: ''felhővitorlákat lássunk.'' Viszont ha a tor-nál megállok, akkor belé lehet szuszakolni...
A tartalom is remek. Bár nem tudom, ez-e a legmegfelelőbb szó erre... Képzeletben összekötöm a másik vers tartalmával, érthető.