Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Lidércnyomás
1970• 2009. február 13. 16:50
Arcomra éket váj a mélabú.
Elered a szakadó eső.
Lelkemben dúlva-fúl a háború.
Tehetetlen testem hordozom.
Igézőn figyelnek a lidércek.
Szemükben vágy, rámleső.
Félelmeim mérgükkel vegyülnek,
Poharam megtöltik, kiiszom.
Átjár a kábító, vad rémület.
Ijjedten vacogok, ágyamra ül,
Vihog a fekete szárnyú képzelet.
Leterít a nevenincs démon.
Tapintható a nyomasztó téboly.
Zöldszemű szörnyem rámkacsint.
Kiáltásom egy ébredő sikoly:
Elég volt! El innen! Nem hagyom!
19702009. február 16. 19:37
Kedves Alexander!
Irtam a blogodba...és elmulasztottam megirni,hogy sajnos,nem ismerem ezt a mesét...:-(((
Vagy ismerem,csak nem ugrik be?:-))
Köszönöm a hozzászólásod!Örülök,hogy olvastál!!!
19702009. február 16. 18:53
Drága Magdi!én örülnék, nagyon!
Mindig nagyon várom a hozzászólásokat...Biztosan ismerős érzés,ha felteszel egy verset...:-)
Köszönöm mégegyszer és várlak szeretettel!
Törölt tag2009. február 16. 18:29
Törölt hozzászólás.
narnia2009. február 16. 18:12
Olvaslak ám kedves Kata,csak nincs módom mindíg nyomot is hagyni magam után....de itt azt éreztem le kell írnom,hogy nekem is tetszik.
De ha szabad,néha néha be fogok mosolyogni hozzád,ha szabad :))
19702009. február 16. 18:03
Köszönöm Magdi!
Örülök,hogy olvastad a versem:-)
narnia2009. február 15. 21:36
Nekem is tetszik :)
19702009. február 15. 16:10
Köszönöm Marianna!
Nagyon jól esik,hogy olvastad mindkét versemet...és örülök,hogy ez is tetszett.Mostanában egyre több félelem van bennem,s talán ezért született meg ez a versem...
Nagyon aranyos vagy!:-)))
mezeimarianna2009. február 15. 07:08
Nagyon jó ez is!!!