Huhogók

1970•  2011. szeptember 23. 19:55

a kövek hallgatnak így:

konok törhetetlen

markom köréd hiába simul

karjaim is kevés

súlyosak a csendek

a cipelt keménységed

torzonborz félelem bennem

 

szellemkastélyban járunk

fekete felriadt éjeken

mi zörgünk csontokban

s a huhogást: menekülj

magunkba kiáltjuk

én szorítlak jobban

fáj, ahogy szívemre nehezülsz

 

arcunk már színtelen

csahos ebek bennünk

vonyítják le a holdat

szemünkben szénsötét

elborít a kő-jel

hol, merre az ég:

helyet cserélt a földdel

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

19702011. szeptember 28. 21:13

Erám!:-)Szeretem a gondolataid, de hiszen tudod!
Tán eddig mi álltunk tótágast, mi a ''kedves boldog bolondok''!:-) most minden olyan össze-vissza...
és szeretem, ahogy a sorok mögé látsz!!!:-)

Pera762011. szeptember 28. 21:02

''merre az ég:

helyet cserélt a földdel'' - mint nálam is...talán egy helyen mártóztunk, vagy álltunk tótágast.
Hol a fel a le és fordítva...

skary2011. szeptember 24. 03:40

:)

mezeimarianna2011. szeptember 24. 03:31

gratulálok!!

Ernest2011. szeptember 24. 02:25

Szia Kata!

''...szellemkastélyban járunk
fekete felriadt éjeken
mi zörgünk csontokban
s a huhogást: menekülj
magunkba kiáltjuk
én szorítlak jobban
fáj, ahogy szívemre nehezülsz...''

Először a cím alapján azt hittem a Balzac regényt dolgoztad fel, de sebaj, örömmel olvastam szép soraidat így is! Gratulálok a versedhez!
Őrni

19702011. szeptember 23. 23:04

Én pedig válaszoltam!:-)

versike2011. szeptember 23. 22:06

Megírtam emilben. :))

19702011. szeptember 23. 21:45

:)Köszi Attila!
A ''sejtegetésekre'' meg én lennék kíváncsi!:-)
a sorokban benne van minden...

versike2011. szeptember 23. 21:23

pedig szeretném érteni. Hogy szeretném.

Ez lemaradt, bocsi.

versike2011. szeptember 23. 21:23

Először a megegyező

című francia film ugrott be ( Sophie Marceauval ), de látom; semmi köze hozzá.

Azért nem írok rá semmit, mert még ''emésztenem'', olvasgatnom kell, bár, tartok tőle, hogy információ hiányban csak ''sejtegethetek''...

19702011. szeptember 23. 21:04

Köszönöm szépen, hogy olvastátok!:-)
Most tele vagyok kétellyel, így duplán jól esett szavaitok!:-)

Törölt tag2011. szeptember 23. 20:38

Törölt hozzászólás.

Törölt tag2011. szeptember 23. 20:36

Törölt hozzászólás.

pepo2011. szeptember 23. 20:35

arcunk már színtelen

csahos ebek bennünk

vonyítják le a holdat

szemünkben szénsötét

elborít a kő-jel

hol, merre az ég:

helyet cserélt a földdel

Mamamaci402011. szeptember 23. 20:29

gratula!

BakosErika2011. szeptember 23. 20:03

magunkba kiáltjuk
én szorítlak jobban
fáj, ahogy szívemre nehezülsz

Nagyon nagyon jó vers!
Gratulálok Kata!