Halkan

Halkan mondom

ne félj, most nem bántalak

lassan felszakadt

kiszaladt belőlem a sok árnyalak

már csak a nyomaikat tüntetem

tisztává söpröm 

bűnöm

mi elenyésző bűn: vadság

ember feletti mohóság

- kellesz nekem -

s olcsó vád

lenne magamba hintenem

hogy tehetek erről

ellene

ne hidd, én sem hiszem.

Suttogva mondom

mert félek megint ártok

lesznek még árkok

amikbe arcra borulva bukom

elvesztem, mi mindennél fontosabb

s csak lehelem feléd

bármit is szöszmötöl a vég

- ki soha nem oldalak -

lelkemből

a szavak

szakadnak égve

halkan, suttogom:

megérte.