Érzések

1970•  2008. december 24. 21:50

Édesanya! ölelő karok, elfogult-büszke mosoly, biztonság, menedék, feltétlen-önzetlen szeretet...az Anyukám emléke. Ez az egy szó is millió, kimondhatatlan érzést kovácsol bennem. És fájót is. Már nincs velem... Mégis, mikor rá gondolok, kimondom a nevét, megrohannak az érzelmek, a megfogalmazhatatlan szeretet.

 

Haza! páratlan történelmünk, múltunk, királyaink, népmeséink, hagyományaink, a MAGYAR szó hallatán összecsendülő szívek... Bárhol vagyunk a világban, magyar szót hallva azt mondjuk:földim. Az én földem embere. Mindegy, az ország melyik szegletéből  való, ezer és ezer dologban egyszerre érezzük a magyarság szeretetét.

 

Barátság! elfogadás, öröm, együttérzés, közös emlékek, vidám szócsaták, meghitt beszélgetések... Tudod, rá mindig számíthatsz.S nem kér cserébe semmit, csak, hogy ott legyél te is neki, ha szomorú, ha vidám, ha boldog, ha boldogtalan. Aki büszke rád a sikerben és támogat a bajban. Összeköt egymás elfogadó szeretete.

 

Szerelem! ölelés, szárnyalás, titkok, szenvedély, csodálat, féltés, hiány... Csak Te! érzése és Nélküled soha már! A boldogság eufóriája. Szerelem- szeretet.

A viszonzatlan szerelem is tüzet lobbant, fáklyát tart az érzelmek birodalmában, kinyítja szívünket valami felé...érzések felé, amitől emberek vagyunk.

Érző-boldog-gazdag Emberek!

 

Édesapa!

Ezt az érzést nem ismerem.

 

(2009.02.28.)

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

versike2011. április 24. 13:59

:))))))))

Ut'só sorod:

:((