Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Elkésett jelenet
1970 2013. június 20. 20:19
Bennem hiányod tapogatózna:
délibábok, ahogy felsejlenek
messziből, a végtelen róna,
kerekeskút, földbe vert pózna,
hiába, falamról lepereg,
hogy festenéd élénkpirosra,
hol nevedre nőtt az ecetfa lombja,
és a múlt elrágcsált szegfűszeg,
mentalevelek.
Bennem elsötétült helyed,
és semmit se lát, ki arra téved,
minden hiába, belőlem kihunytál,
ahogy izzókban pattan meg az élet.
BakosErika2013. június 20. 20:48
minden hiába, belőlem kihunytál...
Akkor itt nincs mit tenni.
A vers nagyon jó!
Szeretettel gratulálok.
19702013. június 20. 20:40
Sea, Pepo, köszik.:-)
Erám!:-) Szeretem, ha olvasol, mert mindig többet látsz benne.
én csak a pukkanó izzóig jutottam gondolatban, hogy kész, vége, kiégett. De ezt az egyet tényleg nem lehet újra gyújtani. Csak cserélni!:-)
pepo2013. június 20. 20:30
Bennem elsötétült helyed,
és semmit se lát, ki arra téved,...........
Pera762013. június 20. 20:28
Az elpattant izzót többé nem lehet meggyújtani.
Amíg ég(ett), akkor kellett volna napranézni benne...
Tetszik-vers ez.
Törölt tag2013. június 20. 20:26
Törölt hozzászólás.
19702013. június 20. 20:23
:-) Így van jól, Skary. Ez egy nagyon, nagyon elkésett....:-)
skary2013. június 20. 20:20
ejnyemáá :)