Elkésett jelenet

1970•  2013. június 20. 20:19

Bennem hiányod tapogatózna:
délibábok, ahogy felsejlenek
messziből, a végtelen róna,
kerekeskút, földbe vert pózna,
hiába, falamról lepereg,
hogy festenéd élénkpirosra,
hol nevedre nőtt az ecetfa lombja,
és a múlt elrágcsált szegfűszeg,
mentalevelek.
Bennem elsötétült helyed,
és semmit se lát, ki arra téved,
minden hiába, belőlem kihunytál,
ahogy izzókban pattan meg az élet.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

BakosErika2013. június 20. 20:48

minden hiába, belőlem kihunytál...

Akkor itt nincs mit tenni.
A vers nagyon jó!
Szeretettel gratulálok.

19702013. június 20. 20:40

Sea, Pepo, köszik.:-)
Erám!:-) Szeretem, ha olvasol, mert mindig többet látsz benne.
én csak a pukkanó izzóig jutottam gondolatban, hogy kész, vége, kiégett. De ezt az egyet tényleg nem lehet újra gyújtani. Csak cserélni!:-)

pepo2013. június 20. 20:30

Bennem elsötétült helyed,
és semmit se lát, ki arra téved,...........

Pera762013. június 20. 20:28

Az elpattant izzót többé nem lehet meggyújtani.
Amíg ég(ett), akkor kellett volna napranézni benne...
Tetszik-vers ez.

Törölt tag2013. június 20. 20:26

Törölt hozzászólás.

19702013. június 20. 20:23

:-) Így van jól, Skary. Ez egy nagyon, nagyon elkésett....:-)

skary2013. június 20. 20:20

ejnyemáá :)