Egyszer volt...

19702011. április 19. 21:55

János, Drága!:-)Mit mondhatnék...megint csak belémlátsz!:-)sokadjára! És a versikéden, hogy ámulok - kifejezőbb szót most nem találok!:-)Mert nemcsak a tartalmat tekintve tökéletes gondolat visszhang, ráadásként megduplázza az élményt a sorok ''kimunkált'' finomsága! Én köszönöm!:-)s hogy olvastál!

versike2011. április 19. 21:42

Itt is megköszönöm, Kata! :))

19702011. április 19. 21:41

:-)Köszi Erám!:-))

Schmidt_Aladar2011. április 19. 21:31

Minden eset, ha esetlen is,
pöttyöket rajzol
motoszkál benned a rebellis
álmokba hajszol
felejtenéd de visszamászik
átrobog rajtad
percek peregnek mind egy szálig
ajándékba kaptad.

Tetszett!!

Pera762011. április 19. 17:54

Tökéletesen mondtad.

19702011. április 19. 17:25

Köszönöm Nektek, hogy jöttetek!:-)

Attila!:-))

Valterem!:-) Nekem kell köszönnöm sok mindent!

Köszönöm Barbara!:-))mert mostanában nem fog a tollam...:-(

Köszi Krisztina!:-)Na, ugye, hogy téged is megihletett!:-)))

Fruzsika!!!:-)))

zsomcike2011. április 19. 08:00

Jaj, Katám, megint beleláttál olyan Katásan.

K.Eszter2011. április 18. 00:07

(1)7 pöttyös kopogós

Még ében az éj
vele táncol a szárnyam --
Szeptem...
-- punktátám.

K.Eszter2011. április 17. 23:41

Szia Kata!
Jó ez az egyszer-es...
Megkeresem, van-e katicásom, ha nincs, majd holnap gyártok egyet - hamarosan.

szebarb2011. április 17. 22:07

Kata, milyen jól mondta Valter, én is ezt mondom... meg hogy sok ilyen hirtelen-jöttet még, Tőled!

Borivoje2011. április 17. 21:42

Drága Katám!
Az okos és érzékeny emberek,-mint Te- átláttok jón és rosszon egyaránt!
Ez egyszerre áldás és átok!
Áldás,mert a rosszban is meglátjátok a jót,de átok is,mert észreveszitek az árnyékot is,mely a napsütéssel jár...
Versed-gondolataid arra ösztönöznek minket,hogy vegyük észre a jót...Köszönöm!

versike2011. április 17. 21:30

Kata,

én (is) eléggé ''rapszodikus'' lélek vagyok, ezért néha úgy látszik, hogy unalmasnak találok ''mást'', pedig lehet, hogy éppen akkor kísérem a legnagyobb figyelmemmel... sokszor hallottam már azt is, hogy miért más úton - módon közelítek meg egy problémát, mint a többiek? Én ezt nem érzem hibának, tudom, hogy képes vagyok vele gazdagítani másokat, egy közösséget - ha van rá fogadó szándék, akkor persze, könnyebben.

( Nem ''mea culpázni'' akarok, de tényleg egyre jobban bánom, hogy nem jutottam el kilencedikén Veszprémbe... és nem szeretnék arcpirító sem lenni; de azt hiszem, nem mindennapi ember vagy. Tudtam a verseidből is. Remélem, most nem húzódsz vissza ezen szavaim miatt... )

19702011. április 17. 21:10

Attila, Kedves!:-)Persze, hogy nem mondtál ''olyat'':-)
néha én érzek dolgokat egyszerűnek, majd úgy megbonyolítom, hogy elég kimagyarázni magamnak, másoknak, máskor meg fordítva...a kacifántost leegyszerűsítem...Szóval nem egyszerű!:-)
Az utolsó katicás dolog, amit írtál, azt jelenti:''láttad'' a gondolataimat!Ez jó!!!:-)

19702011. április 17. 21:02

Köszönöm Hópihécske, hogy olvastál! Örültem Neked!:-)

Mamamaci!:-)))Örülök a brummnak és a hosszú mosolynak! a végén én is így gondoltam!:-))

Pepo, Kedves! Köszi, hogy jöttél!:-)

versike2011. április 17. 20:11

''talán mégsem vagyok egyszerű eset!''

Kata,

de hiszen, én sohasem állítottam ilyesmit Veled kapcsolatban...!

Az egyszerűnek tűnő emberek sem egyszerűek igazából, csak annak tűnnek. Azonban ez a saját felületességünk miatt van, ami nekünk magunknak nem tűnik fel... aztán csodálkozunk, mikor jönnek a katicák és keresztbe teszik előttünk az ő kis lábaikat... :))

pepo2011. április 17. 20:03

Ösvényeken megyünk, keresünk csapást,

s tisztáson magyarázatot

és belemagyarázunk ezt-azt:

büntetést, ármányt, titkot,

pedig csak mi gabalyodunk itt-ott

saját szárnyunkba,

mögöttünk tollaink,

megtépázottan kelünk útra

tovább, tovább..............

Mamamaci402011. április 17. 20:01

brummot hoztam mert nagyon tetszett:))))

19702011. április 17. 19:57

:-)Attilám, köszönöm!:-)
Érdekes gondolatok, de mi ez a szomor jel?
Egy szösszenet, egy gondolat volt csak...aztán mégis tele lett a papír...s az egyszerűből ez lett...talán mégsem vagyok egyszerű eset!:-))
Én azt hiszem, sose bánjunk semmit, és semmi sem véletlen, hisz ''az élet produkálja magát''!:-))

hopihe332011. április 17. 19:19

''megtépázottan kelünk útra

tovább, tovább

- keserves világ -

áthágva dallamon, derűn,

a nagyszerűt nem vesszük észre,

az egyszerit a picikben.''

versike2011. április 17. 19:18

Furán ''működik'' az ember, az már igaz;

az egyszerű, de fontos dolgok sokszor elvesznek, mert mindennaposnak tűnnek, aztán - amikor a tényleges fontosságuknak köszönhetően újra meg újra előbukkannak - csodálkozunk, bosszankodunk és még sokan mindig nem értjük, hogy miért?

Miért, hogy éppen ezek a semmiségnek tűnő dolgok és hogy van ekkora hatalmuk, befolyásuk felettünk? Hiszen ez olyan megalázó nekünk, ''Isten képmásainak''...!

Pedig már évtizedek óta nem újdonság, hogy a világmindenség is atomokból és még kisebb részekből áll... amelyek mégis meghatároznak mindent...

Tudod mi a legmegdöbbentőbb a számomra ebben: hogy ezeket a részecskéket csak a viselkedésük, felépítésük alapján ismerjük...

''Mi van'' akkor, ha ők saját kultúrával, intelligenciával, stb. rendelkeznek? Miközben mi csak ''boncolgatjuk'' őket, kísérletezünk velük, munkára, energiatermelésre kényszerítjük őket?

Bocs', ha nagyon ''elszaladt velem a képzeletem'', de most ezek a gondolatok indukálódtak bennem a versed által...

Persze, nem vagyok biztos benne, hogy ilyesmit akartál mondani, kifejezni a verseddel, ne haragudj, ha félreértettem; de én ilyen vagyok... :((