Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Édes rabság
1970• 2009. augusztus 31. 18:03
"Szoros nekem a kalitka"
csipogta a kismadár
csábította szárnyalásra
erdő, virág, a határ.
Csodálta a szabad héját
ámulta a büszke sast
róluk akart venni példát
leste tán még a kakast.
Kiröppent egy nyári reggel
szellő szárnyán útra kelt
versenyt repült fellegekkel
pillangókkal énekelt.
Tollaiba szivárványt font,
Nap kínálta bíborát
tó tükrére ülő vén Hold
szőtt egy csillag-nyoszolyát.
Bejárta a hegyet, völgyet
látta minden szegletét
mégsem talált sehol szebbet:
mint lágy kezeknek szerettét.
Hazarepült otthonába
"Itt a helyem" dalolta
meleg fészek kalitkája
a legcsodásabb palota.
ambrus.magdolna2009. szeptember 9. 19:19
Nagyon szép hasonlatokkal színezett vers!
Gratulálok!
Mahónia
Borivoje2009. szeptember 1. 21:28
Drága Kata!
Lehet,hogy egyedi-s talán túl merész-ez az értelmezés,de ez a kismadár számomra Te vagy!
Szólj rám,ha ez nem így van!
Szeretettel:Valter
kapocsi.ancsa2009. augusztus 31. 21:23
Szép lett...:)
19702009. augusztus 31. 21:07
Köszönöm Emike!:-)
És nagyon köszönöm Drága Icon a segítségedet!Igen,ez kellett oda:-))))Valahogy személyesebb így...:-)
Először gyermekversnek gondoltam...nem tudom,ők mit éreznek ki belőle,még nem olvastam fel a Pótgyerekeimnek.Köszönöm a mosolyod!:-)Viszont!!!:-)))
Törölt tag2009. augusztus 31. 20:36
Törölt hozzászólás.
def.67-892009. augusztus 31. 20:14
szép gondolataidat kedves versbe öltöztetted!