Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Búsongó
1970• 2012. július 21. 16:26
Neked elmondom, hogy cudar az élet
és holnap tán bánom a zagyva beszédet,
de vallanom muszáj, mi szívemben feszít,
hogy hallgatni arany, most nem lelkesít.
Mert barátom lettél e kései órán
és összevissza-szó mindegyik strófám,
mégis te érted, mi nyelvemnek foglya:
vagyok, jaj, vagyok a szerelem bolondja.
Ne vess meg azért, mert tótágast állok,
itt csörög, ott csörög bennem az álmok,
holdkóros vágyaim körbe csellengések,
szívudvaromból zsákutcákra néznek.
Te hű barátom vagy, egyetlen igaz,
poharam töltöd, mert rámfér a vigasz,
már mit se bánom, hogy cudar az élet,
oldozz fel, míg oldod a keserűséget.
szalokisanyi12013. január 21. 06:43
Remek!!!
virag912012. október 19. 10:16
:)
Keila2012. október 19. 10:12
Ide tennék egy kedvencet.
Keila2012. október 19. 10:11
Szuper!!!!
''szívudvaromból zsákutcákra néznek.'' - zseniális!
Tamas22012. július 26. 21:39
Kedves Kata, a magány szüli ezeket az érzéseket, jó ha van ilyenkor az ember mellett ''valaki''.
Ha más nem, egy rég elfeledett barát.
Üdv: Tamás
baramara2012. július 21. 17:21
Ez fantasztikusan jó!!! :))
Törölt tag2012. július 21. 17:11
Törölt hozzászólás.
Torpilla31812012. július 21. 16:29
''holdkóros vágyaim körbe csellengések,
szívudvaromból zsákutcákra néznek.''
Én is sokszor így érzem. Nagyon jót olvastam. Gratulálok! Szia! :)