Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Bombatölcsérbe zuhanva
1970• 2009. október 13. 16:20
roncsolt életek sorát
látom
az arcokba vésett nyomát
ahogy szabdal szívrepesztőn
a lelket romboló gránát
megannyi néma szájnak
hallom
a fájdalmas nyüszítő jaját
hol a pusztítás görcsöket szül
s vergődő, fekete éjszakát
a kétségbeesett éj-hálókat
tépném
a szilánk repesztette magányt
elüszkösödött árnyékot szaggatnék
bilincset, börtönt, álruhát
mint gennyes, beteg végtagot
nyesném
a csendet, ne fertőzzön tovább
-az amputált seb még sajog-
könyörgöm, imádkozom a gyógyulást.
Törölt tag2009. november 21. 17:28
Törölt hozzászólás.
19702009. november 7. 14:19
Köszi,hogy olvastál Alexander!:-)))
lehet,hogy nagy hatással volt rám valami háborús film...:-)
Törölt tag2009. november 6. 19:10
Törölt hozzászólás.
Törölt tag2009. október 25. 11:02
Törölt hozzászólás.
19702009. október 20. 22:29
Huu...Köszi Ági!
A képet néztem,majd a verset...döbbenet...
Furaságom,hogy még én is meglepődök:-)
Törölt tag2009. október 20. 22:21
Törölt hozzászólás.
19702009. október 20. 22:16
Jaj,én köszönöm Nektek,hogy olvastátok!
De talán ennyire mély az emlék...
Soultribe2009. október 20. 21:55
Ennyire rondák lennénk? Bemutattad a valóságot és ezt csak az erős lelkűek tudják meglátni és a fejüket el nem fordítva átérezni és így visszaadni.
Elismerően: János
narnia2009. október 20. 21:53
na most kéne ide valami .....
de belémégtek a szavak
... talán a torkolattűz
Ölelésem Kata
kalimpali2009. október 20. 21:42
ja... ez lemaradt:
üdv
tamas
kalimpali2009. október 20. 21:42
szia kata
szép verset mutattál nekünk, komoly a téma
örülök, hogy benéztem hozzád...
19702009. október 20. 20:30
Én köszönöm,hogy olvastátok!
Barbara,talán neked van igazad,de nem tehetek róla...látom...és máris segítenék,adnék...igaz sokszor magam sem tudom hogyan...csak egyszerűen ''velük''érzek...
szebarb2009. október 20. 20:06
Drága vagy Kata!
De nem szabad minden keresztet látni, vinni, szánni, mert Neked lesz nehezebb.
Az érzékeny emberek közül való vagy és ettől igazán emberi!
Köszönjük a verset! Igazán.
Ametist2009. október 19. 15:05
Komoly, elgondolkodtató sorok!
ambrus.magdolna2009. október 13. 21:43
Egyedi,csodaszép vers Kata!
Gratulálok!
Üdv.Mahónia
Borivoje2009. október 13. 20:30
Drága Kata!
Esküszöm,én mozgalmat indítok!Beszéljük rá Bíborkát egy önálló kötetre!A versedről?Őszintén szólva már a véleményezéséhez is kevésnek érzem magam!A stílus,a hangnem,a téma mindig új,csupán egy,ami örök:a tökéletesség!
Köszönettel:Valter
Mamamaci402009. október 13. 19:30
nem találom az ideillő szavakat...de csak elrontanám a versed tökéletességét...
19702009. október 13. 17:04
Én is köszönöm az élményt!Meghallgattam!Hmm...Érdekes...
Egyébként minden zenére vevő-hallgató vagyok!:-)
én köszönöm,hogy olvastál!:-)
Diacska2009. október 13. 16:36
http://www.youtube.com/watch?v=NRHHYIDQj vQ
Pont ezt a számot hallgattam,mikor elolvastam a versed...egész hatásos kettő az egyben,ütős...
Nyilván neked nem sztájlod:D ez a fajta zene,de valahogy olyan furcs összhang született számomra belőle...
Kössz az élményt...
Üdv:Dia