"Egy halott levele egy halottnak"

1970•  2009. április 16. 16:34

A szellő felkél olykor és sóhajtásként száll,

lelked árnyékára lelkem árnya vár.

A föld sóhajtásával a sóhajom is kél,

egy megsárgult levelet elsodor a szél.

Viszi messze-messze, lábaid elé,

a fájó szívem az:a sárga falevél.

Arcod fénylik szívem titkolt rejtekén,

ahogy csillag képe sima tó vizén.

Nem lehet a tónak semmi reménysége,

hogy e csillag leszáll ezüstös tükrére.

Az ajak néma marad, fogadalma rabja,

de a szív nem bír, dalára fakadna.

A szív megárad olykor, mint a Duna vize,

kiönt és sodor világot enyészve.

Hitem is úgy válik semmivé általad,

életem dobnám el, ha látom arcodat.

Eleven gondolat, egyetlen álmom,

elérhetetlen távol, égi angyalszárnyon.

Ezen írás is csak egy halottnak levele

szívemnek megáradt, kiömlött érzése.

 

 

Gárdonyi Géza:Isten rabjai

Nagyon megihletett a szép szóhasználat, a rengeteg költői képpel megírt történet.Csoda olvasmány! Ajánlom mindenkinek!

(Sajnos, a gondolatok nagy része Gárdonyi tollából fogantak...) 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2009. május 5. 16:50

Törölt hozzászólás.