1968 blogja

https://www.facebook.com/photo.php?fbid=384645298398215&set=a.132947673567980.1073741828.100005582436121&type=1&theater

Enyhes fűzöld lombok alatt sétálok

( valahol balkáni gerlék huhognak )

mögöttünk maradtak a lövészárkok,

lelkembe már nem sikoltanak holtak.

Szűrt napfény szóródik szét körülöttem,

a határkövek lassan elmosódtak. 

Nyakamban hoztam át elsőszülöttem.

Afrika nevelt  -  vadnak és mohónak.

Sápadt arcokból szemfehérje villan:

most Európa válik gyarmatunkká.

Nem maradunk tovább,  csak holtodiglan.

'S a híres kultúrád? Csak védd. Rakunk rá.

Elvesszük mindened, mit úgy találunk

( a te törvényed minket nem kötelez )

valóra váltjuk megprófétált álmunk,

mi a Paradicsom nekünk, ha nem ez:

hol fehér húsú odaliszkok várnak

és jól tartanak a gyaurok minket

- a hitetlen vér ezért csekély ár csak -

kiirtjuk a sok elpuhult vikinget…

Emelj falakat, szegezz fegyvert nekünk,

a mi erőnk mindannál hatalmasabb:

tinédzserként ivarérett gyermekünk

és a jóság megdönt birodalmakat,

ha buzgó naivitással párosul,

hol hozott lélekből Megváltót imád.

Berlint majd gettósítjuk fővárosul.

Addig ti csak folytassátok a vitát.

( 2015. július  14. )

Ezek  a  macskák  valamit  mégis  tudhatnak; 

lényükben  ott  rejtőzik  az  ősi  bűvölet 

és  csak  elsőre  tűnik  felfoghatatlannak 

( mert  néhány  ember  már  elleste  a  trükköket ) 

vajon  mi  lehet  az  igazi  oka  annak, 

hogy   nekik  százszámra  bocsátunk  meg  bűnöket?

Mi  vagyunk  gazdáik  -  ’s  ők  birtokolnak  minket 

ehhez  persze  elég,  ha  jópofák  maradnak.   

Csak  potyogtatják  azt  a  töménytelen  kölket 

( ’s  mind  istennek  születtek )  kutyákat  uralhatsz,  

de  náluk  sohasem  lehetsz  több,  mint  személyzet: 

énedből  a  lelkedre  kalodát  faragnak. 

Szemei  ablakán  a  túlvilágra  látsz  át, 

szavadat,  kedélyedet  érti  -  és  nem  feled  - 

méltatlankodva  néz  rád,  mégsem  csinál  drámát

( stressz  nélkül  akar  leélni  még  nyolc  életet )

hogy  tekintélyed  legyen,  hiába  is  várnád:

a  házad  az  övé  ( te  a  hitelt  fizeted )

Táplálhatod  vele  együtt  naiv  álmaid 

-  ragaszkodása  nem  a  szeretet  - az  éhség: 

csak  akkor  simul  hozzád,  ha  akar  valamit  

( individualista,  számító  egy  népség ) 

önérdekből  játszva,  érted  élőt  alakít. 

Végleg  a  karmaik  közt  vagyunk  -  semmi  kétség. 

( 2014.  március  25. )

Akik  indítottak,  felkészítettek:

megmutatták,  hogyan  feszítsd  a  karod

’s  elmondták:  nem  szavak  -  a  tettek

juttathatják  célba  az  akaratot.

Tanítottak,  hogy  tartásod  legyen

( mert  a  szépség  a  mozdulat  tökélye )

mellyel   nem  remegsz  a  gigász  hullámhegyen

’s  halandóként  végül  te  úszhatsz  fölébe.

Tudod,  nem  edzhetett  meg  mindenre

téged  sem  a  féltésre  alapozott  szeretet,

a  végzet  legyint  a  fair  playre,  illemre:

öncélúan  használ  másoktól  eltiltott  szereket.

Láthatod,  más  hordaléka  is  van  a  létfolyamnak

és  nem minden  sodródó  lehet  ”túlélő  alkat”

( iszapjában  gerinctelenek  is  megfogannak )

míg  a  szirtekre   száz  alantas  áramlat  csaphat.

Ha  reményekkel  szálltál  az  élet  vizére

’s  a  halál  mocsarába  vezet  a  közöny,

nem  elbukás  ez  -  mert  benned  többre  volt  ígéret.

( A  sunyi  sár  hiába  vigyorog  a  gyilkos  kövön )

( 2014.  január  22. )

Anyám nyíló, kicsi rózsa,

levél közt szeretet növel.

Ki ismeri, tudja róla:

minden fényt magához ölel.

Anyám sudár, büszke rózsa,

akit vihar gyakran sebez.

Csak magának volt adósa

- akkor is, ha szűk az eresz.

Anyám tüzes, kinyílt rózsa,

szerelméből hajtott engem:

nevelt szépre, nevelt jóra,

tanítgatott angyalnyelven.

Anyám szép magányú rózsa,

pusztában áll, párjavesztett.

Minden napja szúrópróba:

tövis közé sarjat rejtett.

Anyám életaszalt rózsa:

bimbótlanul szegez tüskét

rendületlen, szélbe, hóba... 

testét simogatja hűs jég.

Anyám fonnyadt, kövirózsa:

keresztemre borul némán,

könnycseppet fakaszt a sorsa

elfogyó Hold csontkaréján.

*

Anyám keresztneve: Rózsa.

"Isten ostorát" szülte meg

's megmondta a vásár jósa:

miatta(m) még sok könny pereg. 

( 2015.,  Anyák  Napján )