1968 blogja
VersTízmillió
Feltűnt, hogy nincs is illata a művirágnak,
és a népünk nemes kertjébe kóró tévedt?
Hogy silány gyümölcsökön is kártevők rágnak,
s a gaz már emészti a várost, erdőt, rétet?
Ez egy ilyen ország - jusson néha eszedbe -
ki nem telivér, de húz: rendre agyonütik.
Esetleg bevesznek ( vagy ha nem: te veszed be )
Ez a hazaszerelem. Érhet vakon, fülig.
Kátyúban fehér lovunk ( avagy jégre vitték? )
Fogy az utódpótlás, felnőtt az ember ára.
Hát így van ez, amikor az átlagnak itt még
nem telik egekig magasztalt vaginára.
Kit ide szültek, idegenebb bárki másnál,
segg alatt puhítják ( kik nem ülik a nyerget )
hosszú az alagút, s a fényre ha kimásznál:
lefele rúgj, felfelé meg használd a nyelved.
Mondják, szólásszabadság van ( ez is csak frázis )
nagy a nyáj: ki béget, ki ugat - van, ki nyerít,
farkasokon birkabőr ( nekünk így normális )
Érdektelen, a tereléseken ki nyer itt.
Nem más a térelmélet - csak újak a szavak.
Új köpenyben és jelben, friss lovagok jönnek,
alvadt vérű tereken nyugodtan alszanak.
Nem hatja meg őket sem sóhajod, sem könnyed.
Számolatlan okod lenne elmenni innen,
de meggyökerezni ennél jóval kevesebb.
Ha elvetélt álmokon kívül semmid sincsen:
tartozzál - oda, ahol beheged majd e seb.
( 2016. január )
Menekülők
Enyhes fűzöld lombok alatt sétálok
( valahol balkáni gerlék huhognak )
mögöttünk maradtak a lövészárkok,
lelkembe már nem sikoltanak holtak.
Szűrt napfény szóródik szét körülöttem,
a határkövek lassan elmosódtak.
Nyakamban hoztam át elsőszülöttem.
Afrika nevelt - vadnak és mohónak.
Sápadt arcokból szemfehérje villan:
most Európa válik gyarmatunkká.
Nem maradunk tovább, csak holtodiglan.
'S a híres kultúrád? Csak védd. Rakunk rá.
Elvesszük mindened, mit úgy találunk
( a te törvényed minket nem kötelez )
valóra váltjuk megprófétált álmunk,
mi a Paradicsom nekünk, ha nem ez:
hol fehér húsú odaliszkok várnak
és jól tartanak a gyaurok minket
- a hitetlen vér ezért csekély ár csak -
kiirtjuk a sok elpuhult vikinget…
Emelj falakat, szegezz fegyvert nekünk,
a mi erőnk mindannál hatalmasabb:
tinédzserként ivarérett gyermekünk
és a jóság megdönt birodalmakat,
ha buzgó naivitással párosul,
hol hozott lélekből Megváltót imád.
Berlint majd gettósítjuk fővárosul.
Addig ti csak folytassátok a vitát.
( 2015. július 14. )
Macskaságok…
Ezek a macskák valamit mégis tudhatnak;
lényükben ott rejtőzik az ősi bűvölet
és csak elsőre tűnik felfoghatatlannak
( mert néhány ember már elleste a trükköket )
vajon mi lehet az igazi oka annak,
hogy nekik százszámra bocsátunk meg bűnöket?
Mi vagyunk gazdáik - ’s ők birtokolnak minket
ehhez persze elég, ha jópofák maradnak.
Csak potyogtatják azt a töménytelen kölket
( ’s mind istennek születtek ) kutyákat uralhatsz,
de náluk sohasem lehetsz több, mint személyzet:
énedből a lelkedre kalodát faragnak.
Szemei ablakán a túlvilágra látsz át,
szavadat, kedélyedet érti - és nem feled -
méltatlankodva néz rád, mégsem csinál drámát
( stressz nélkül akar leélni még nyolc életet )
hogy tekintélyed legyen, hiába is várnád:
a házad az övé ( te a hitelt fizeted )
Táplálhatod vele együtt naiv álmaid
- ragaszkodása nem a szeretet - az éhség:
csak akkor simul hozzád, ha akar valamit
( individualista, számító egy népség )
önérdekből játszva, érted élőt alakít.
Végleg a karmaik közt vagyunk - semmi kétség.
( 2014. március 25. )
Sportszerű
Akik indítottak, felkészítettek:
megmutatták, hogyan feszítsd a karod
’s elmondták: nem szavak - a tettek
juttathatják célba az akaratot.
Tanítottak, hogy tartásod legyen
( mert a szépség a mozdulat tökélye )
mellyel nem remegsz a gigász hullámhegyen
’s halandóként végül te úszhatsz fölébe.
Tudod, nem edzhetett meg mindenre
téged sem a féltésre alapozott szeretet,
a végzet legyint a fair playre, illemre:
öncélúan használ másoktól eltiltott szereket.
Láthatod, más hordaléka is van a létfolyamnak
és nem minden sodródó lehet ”túlélő alkat”
( iszapjában gerinctelenek is megfogannak )
míg a szirtekre száz alantas áramlat csaphat.
Ha reményekkel szálltál az élet vizére
’s a halál mocsarába vezet a közöny,
nem elbukás ez - mert benned többre volt ígéret.
( A sunyi sár hiába vigyorog a gyilkos kövön )
( 2014. január 22. )
Rózsa
Anyám nyíló, kicsi rózsa,
levél közt szeretet növel.
Ki ismeri, tudja róla:
minden fényt magához ölel.
Anyám sudár, büszke rózsa,
akit vihar gyakran sebez.
Csak magának volt adósa
- akkor is, ha szűk az eresz.
Anyám tüzes, kinyílt rózsa,
szerelméből hajtott engem:
nevelt szépre, nevelt jóra,
tanítgatott angyalnyelven.
Anyám szép magányú rózsa,
pusztában áll, párjavesztett.
Minden napja szúrópróba:
tövis közé sarjat rejtett.
Anyám életaszalt rózsa:
bimbótlanul szegez tüskét
rendületlen, szélbe, hóba...
testét simogatja hűs jég.
Anyám fonnyadt, kövirózsa:
keresztemre borul némán,
könnycseppet fakaszt a sorsa
elfogyó Hold csontkaréján.
*
Anyám keresztneve: Rózsa.
"Isten ostorát" szülte meg
's megmondta a vásár jósa:
miatta(m) még sok könny pereg.
( 2015., Anyák Napján )