1968 blogja

Vers
1968•  2016. január 8. 18:16

Tízmillió

Feltűnt, hogy nincs is illata a művirágnak,

és a népünk nemes kertjébe kóró tévedt?

Hogy silány gyümölcsökön is kártevők rágnak,

s a gaz már emészti a várost, erdőt, rétet?

 

Ez egy ilyen ország - jusson néha eszedbe -

ki nem telivér, de húz: rendre agyonütik.

Esetleg bevesznek ( vagy ha nem: te veszed be )

Ez a hazaszerelem. Érhet vakon, fülig.

 

Kátyúban  fehér lovunk ( avagy jégre vitték? )

Fogy az utódpótlás, felnőtt az ember ára.

Hát így van ez, amikor az átlagnak itt még

nem telik egekig magasztalt vaginára.

 

Kit ide szültek, idegenebb bárki másnál,

segg alatt puhítják ( kik nem ülik a nyerget )

hosszú az alagút, s a fényre ha kimásznál:

lefele rúgj, felfelé meg használd a nyelved.

 

Mondják, szólásszabadság van ( ez is csak frázis )

nagy a nyáj: ki béget, ki ugat - van, ki nyerít,  

farkasokon birkabőr ( nekünk így normális )

Érdektelen,  a tereléseken ki nyer itt.

 

Nem más a térelmélet  -  csak újak a szavak.

Új köpenyben és jelben, friss lovagok jönnek,

alvadt vérű tereken nyugodtan alszanak.

Nem hatja meg őket sem sóhajod,  sem  könnyed.

 

Számolatlan okod lenne elmenni innen,

de meggyökerezni ennél jóval kevesebb.

Ha elvetélt álmokon kívül semmid sincsen:

tartozzál  -  oda, ahol beheged majd e seb.


( 2016. január )

1968•  2015. július 14. 14:22

Menekülők

 

Enyhes fűzöld lombok alatt sétálok

( valahol balkáni gerlék huhognak )

mögöttünk maradtak a lövészárkok,

lelkembe már nem sikoltanak holtak.

 

Szűrt napfény szóródik szét körülöttem,

a határkövek lassan elmosódtak. 

Nyakamban hoztam át elsőszülöttem.

Afrika nevelt  -  vadnak és mohónak.

 

Sápadt arcokból szemfehérje villan:

most Európa válik gyarmatunkká.

Nem maradunk tovább,  csak holtodiglan.

'S a híres kultúrád? Csak védd. Rakunk rá.

 

Elvesszük mindened, mit úgy találunk

( a te törvényed minket nem kötelez )

valóra váltjuk megprófétált álmunk,

mi a Paradicsom nekünk, ha nem ez:

 

hol fehér húsú odaliszkok várnak

és jól tartanak a gyaurok minket

- a hitetlen vér ezért csekély ár csak -

kiirtjuk a sok elpuhult vikinget…

 

Emelj falakat, szegezz fegyvert nekünk,

a mi erőnk mindannál hatalmasabb:

tinédzserként ivarérett gyermekünk

és a jóság megdönt birodalmakat,

 

ha buzgó naivitással párosul,

hol hozott lélekből Megváltót imád.

Berlint majd gettósítjuk fővárosul.

Addig ti csak folytassátok a vitát.

 

 

( 2015. július  14. )

1968•  2015. május 24. 10:45

Macskaságok…

 

 

Ezek  a  macskák  valamit  mégis  tudhatnak; 

lényükben  ott  rejtőzik  az  ősi  bűvölet 

és  csak  elsőre  tűnik  felfoghatatlannak 

( mert  néhány  ember  már  elleste  a  trükköket ) 

vajon  mi  lehet  az  igazi  oka  annak, 

hogy   nekik  százszámra  bocsátunk  meg  bűnöket?

 

Mi  vagyunk  gazdáik  -  ’s  ők  birtokolnak  minket 

ehhez  persze  elég,  ha  jópofák  maradnak.   

Csak  potyogtatják  azt  a  töménytelen  kölket 

( ’s  mind  istennek  születtek )  kutyákat  uralhatsz,  

de  náluk  sohasem  lehetsz  több,  mint  személyzet: 

énedből  a  lelkedre  kalodát  faragnak. 

 

Szemei  ablakán  a  túlvilágra  látsz  át, 

szavadat,  kedélyedet  érti  -  és  nem  feled  - 

méltatlankodva  néz  rád,  mégsem  csinál  drámát

( stressz  nélkül  akar  leélni  még  nyolc  életet )

hogy  tekintélyed  legyen,  hiába  is  várnád:

a  házad  az  övé  ( te  a  hitelt  fizeted )

 

Táplálhatod  vele  együtt  naiv  álmaid 

-  ragaszkodása  nem  a  szeretet  - az  éhség: 

csak  akkor  simul  hozzád,  ha  akar  valamit  

( individualista,  számító  egy  népség ) 

önérdekből  játszva,  érted  élőt  alakít. 

 

Végleg  a  karmaik  közt  vagyunk  -  semmi  kétség. 

 

 

( 2014.  március  25. )

1968•  2015. május 17. 17:03

Sportszerű

 

Akik  indítottak,  felkészítettek:

megmutatták,  hogyan  feszítsd  a  karod

’s  elmondták:  nem  szavak  -  a  tettek

juttathatják  célba  az  akaratot.

Tanítottak,  hogy  tartásod  legyen

( mert  a  szépség  a  mozdulat  tökélye )

mellyel   nem  remegsz  a  gigász  hullámhegyen

’s  halandóként  végül  te  úszhatsz  fölébe.

Tudod,  nem  edzhetett  meg  mindenre

téged  sem  a  féltésre  alapozott  szeretet,

a  végzet  legyint  a  fair  playre,  illemre:

öncélúan  használ  másoktól  eltiltott  szereket.

Láthatod,  más  hordaléka  is  van  a  létfolyamnak

és  nem minden  sodródó  lehet  ”túlélő  alkat”

( iszapjában  gerinctelenek  is  megfogannak )

míg  a  szirtekre   száz  alantas  áramlat  csaphat.

Ha  reményekkel  szálltál  az  élet  vizére

’s  a  halál  mocsarába  vezet  a  közöny,

nem  elbukás  ez  -  mert  benned  többre  volt  ígéret.

 

( A  sunyi  sár  hiába  vigyorog  a  gyilkos  kövön )

 

 

( 2014.  január  22. )

1968•  2015. május 3. 21:07

Rózsa

 

 

 

Anyám nyíló, kicsi rózsa,

levél közt szeretet növel.

Ki ismeri, tudja róla:

minden fényt magához ölel.

 

Anyám sudár, büszke rózsa,

akit vihar gyakran sebez.

Csak magának volt adósa

- akkor is, ha szűk az eresz.

 

Anyám tüzes, kinyílt rózsa,

szerelméből hajtott engem:

nevelt szépre, nevelt jóra,

tanítgatott angyalnyelven.

 

Anyám szép magányú rózsa,

pusztában áll, párjavesztett.

Minden napja szúrópróba:

tövis közé sarjat rejtett.

 

Anyám életaszalt rózsa:

bimbótlanul szegez tüskét

rendületlen, szélbe, hóba... 

testét simogatja hűs jég.

 

Anyám fonnyadt, kövirózsa:

keresztemre borul némán,

könnycseppet fakaszt a sorsa

elfogyó Hold csontkaréján.

 

*

 

Anyám keresztneve: Rózsa.

"Isten ostorát" szülte meg

's megmondta a vásár jósa:

miatta(m) még sok könny pereg. 

 

( 2015.,  Anyák  Napján )