1968 blogja

Ha  merném,  fennhangon  dicsőíteném  

( de  félek,  hogy  más  férfi  meghallaná )  

's  így  sosem  lehetne  végül  az  enyém,  

mert  Önre  igényt  tartana  ( naná )  

’s  észrevenné  valami  gengszter  vagy  divatmajom, 

mikor  már  szóvá  tettem báját,  kellemét 

és  régen  késő  lesz:  sirathatom, 

mert  aztán,  többé  nem  kellenék 

és  minden  igyekezetem  hiába  volna,  

ha  még  egy  versenytárssal  is  küzdenem  kellene  

-  nem  elég,  hogy  érveimre  kacagva,  rácáfolva  -  

bosszantásomra  oszt  másoknak  mosoly – kegyet…   

Pedig,  számomra  istennői  kegy  ez  a  mosoly   

( a  szívét  koldulónak  éltető  erő,  manna ) 

ki  Önért  lassan  hamvad,  akár  lámpaizzón  a  moly  

vagy  anno,  Rouen  főterén  Szent  Johanna… 

Hát,  magamba  zárom  e  zengeni  vágyó  magasztalást,  

míg  bánatomat  visszafojtottan  takarja  a  csend,  

mint  koporsómat  majdan  sötét  damasztpalást,  

csak  egy  érzelem - szú  perceg  szívemen,  odabent 

mert  az  élet  szerelem  híján  nem  marasztalt.  

Hát,  így  vagyok  ezzel  első  találkozásunk  óta:  

elakadt  lélegzettel,  belülről  sorvadó  szavakkal, 

de  csak  Magáért  vagyok  egy  két  lábon  járó,  néma  óda. 

( 2015.  február  07. )