1968 blogja

Délután  öt  óra  magasságában  igyekszünk  Mizsivel  a  Klauzál  utca felé:  végcélunk  az  Utópia  Bisztró   -  a  hármas  kötetbemutató  helyszíneként.  Az  objektum rövidesen  azonosításra  kerül,  annál  is  inkább,  mivel  Dévényi  Walter  már  megelőzőleg  elvégezte  helyettünk a  lokalizálás  nemes  feladatát  és  ott  szobrozik  a  keresett  vendéglátóegység  bejáratánál  -  így nekünk elég  őt  azonosítani  :)

Pár  percen  belül  megérkeznek  az  alkalom  címszereplői  is:  KovácsÁgi,  a  hozzá  nagyon  is illő  vörös - feketében  ( mint  később kiderül,  választékos  ízléssel  valószínűleg  a  kötetéhez  öltözött  -  mivel  az  Általa  jegyzett  költemények  borítóját  is  e  két  szín  uralja )  és  Szécsényi  Barbara,  aki  ( szerintem )  bármit  is  vesz  fel,  mindig  kisugározza  azt  a  természetes,  szinte  magától  értetődő  eleganciát,  mely  csak  kevesek  sajátja  igazán.  A  kis  csapat  nem  lenne  teljes  Marie  Marel  és  Jagi,  a  harmadik  kötet  szerzője  nélkül,  akinek  megjelenésében  az  aktuális  feltűnést  zöld  cipője  és azonos  színű  nyakkendője  teljesíti.   Kölcsönös  üdvözlések  után  megkezdjük  a  helyiség  "birtokbavételét",  ill.  ledajuk  az  első  italrendeléseket,  miközben  lassanként  beszállingóznak  a  többnyire  Poetos  és/vagy  DéeMKá - s  meghívottak  is  -  alakul  a  közösség - közönség...

Jagi  reám  bízza  a  fotózás  feladatát  ( mellyel  titkolt vágyamat  teljesíti  -  így  nem leszek  rajt  a képeken  :) )  majd  a  tőle  megszokott  természetes  kezdeményezőkészségével  indítja  is  az  estet.  Néhány  mondat  után  Ági  folytatja  rutinosan  a  Moderátor  szerepét,  kérdései,  vezetése  nyomán  kezdenek  kitárulkozni  a  szerzők,  beavattatunk a  versek  és  a kötetek  születésének  némely  titkaiba,  hátterébe  -  részben  az  előkerült  közös  emlékek  segítségével.  Az  egyre  bensőségesebbé váló  beszélgetést   magától értetődően  versek  tarkítják,  teszik  teljesebbé,  Hajdan  Vali  eőadásában.   Szóba  kerülnek  az  Édesanyákhoz  és  a  családhoz,  a  gyermekeikhez  fűződő  kapcsolatok  is:  Barbara  meghatóan  és meghatódva  vallja  meg  érzéseit,  Jagi  pedig  a  szinte  "józsefattilai"  érzelemviharokat  sejtető,  mégis  a  korán  érett  férfiak  következetességével  vázolja  saját  történetét  -  ám,  amikor  gyermekei  kerülnek  szóba,  ő  is  ellágyul:  a  mosolya  adja  meg a  véleményét,  érzéseit  -  a  szavai  már  szinte  csak  aláfestésnek  számítanak  arckifejezése  mellett. 

Szépen halad  az  idő  és  kerülnek  mindennapi  és  olykor "nem  mindennapi"  emberségükben  egyre  közelebb  hozzánk  a  megnyilatkozók,  mikor  is  betoppan  Ricsi  ( Jabronka )  aki  először  a  bejáratnál  huppan  le  kiszusszanni  magát,  majd  csatlakozik  -  mit  csatlakozik:  átveszi  a  beszélgetés  fonalát,  kvázi  a  házigazda  tisztét  és  nem  kíméli  a  Jagos  -  Kovács  :)  szerző-,  ill.  házaspárt:  nyíltan  kérdez  megismerkedésükről,  személyiségük  különbözőségeiről  -  miközben  ő  maga  is  beavat  bennünket  a  személyes  megismerkedésük  történetébe. 

Egyre inkább érezhetni:  hogy  "magunk között  vagyunk"  ebben  a  néhány  főnyi,  de  nem  pusztán  a  közös  érdeklődésből  fakadó,  összetartozó  kis  csapatban:  sorsok  bomlanak  ki  az  elmondott  versek  és  felidézett  személyes  történetek  nyomán,  jó  hangulattal,  némely  megnyilatkozásban  humorral  fűszerezve  -  a  baráti  bizalom  és  kitárulkozás  megtiszteltetésében  van  részünk. 

Az  estet  természetesen   a  kötetvásárlás  és  dedikálás  zárja  -  a  belső  oldalakra  rótt  mondatok  igazodnak  az  elmúlt  órák  hangulatához,  mintegy  megpecsételve,  megörökíteni  szándékozóan  az  érzéseket  és  emlékeket.   Majd  mennünk kell  -  még  rövid  beszélgetésekre  futja  a  másik  sarokban  a  kanapé körül  -  aztán  kinn,  a  Bisztró  előtt,  de  lassan  széledünk,  búcsúzkodunk,  "a  szemnek  láthatatlan"  módon  gazdagodva,  teljesedve.