1968 blogja

Vagytok   fivéreim,   nővéreim; 

kopogtatók  a  holnap  kapuján, 

vigasz,  mikor  megrogyó  térdein 

bűnbánatot  mormol  a  délután. 

Vagytok  éjszakám  varázslatában 

a  mondák  győzni  induló  hőse, 

kit  gyermeklélekként  társul  vágytam, 

mert  nagyon kell  a  rossz  legyőzése. 

Vagytok  sorsot  sarjadó  reggelem; 

belőletek  nő  lombom,  gyümölcsöm, 

törzsemet  az  ágak  közt  meglelem 

’s  csillagszemű  juhászaként  őrzöm. 

Emlékezve  Mohácsra,  Aradra; 

búsult  lelketeket  támogatnám 

pásztorbotként;  hímesre  faragva, 

vert  szíveteket  hajtsátok  reám, 

hogy  e  százszor  alázott  hazában 

kit  meghagytak,  egynek  maradhasson 

a  testvérlét  falanxába  állva; 

összetartozást  emelve  pajzson. 

( 2012.  június  04. )