1968 blogja

Gondolatok
1968•  2015. augusztus 29. 17:31

Kiindulási pont


Örökös gyanakvó vagyok ( ez már a védjegyem )
analógiákban látom nyomát az igaznak.
Vakhit nem hat reám, sokkal inkább az értelem
- mivel az elfogadásnak veszélyei vannak.
 
Tapasztaltam, milyen képlékenyek a határok
és, hogy túlfeszíteni őket sohasem szabad,
mert kétes értékű a láz fűtötte hatásfok,
melyben nem heged a régi seb - újra felszakad.
 
Nem feltétlenül a becstelenség mutatója,
ha bárkiben a vívódó kettősség: lételem.
Egyazon órának lehet ezernyi rugója,
az idő is folyton változhat - de a mérce nem.
 
Nem érdekel a bőrszíned, se jelkép, se vallás,
ha látom körmeid alatt a véralvadékot
( hogy ki kezdte el, azzal is tele van a padlás )
Csak azt figyelem merre tartasz és mi a célod.


2015. 08. 29.

1968•  2015. május 1. 19:12

Lumbálpunkráció

 

 

Úriembernek  ( avagy  úri  némbernek ) 

látszani  mindenki  szeretne,  sőt:  akar, 

míg  körülkerítetlenek  a  humán  állatkertek 

és  majomgesztusok  nyomán  fénylik  a  kutyasz… 

 

Nna,  de  ne  disznólkodjunk  írásban,  hiszen 

édes  anyanyelvünk  megoldást  kínál: 

jó  magav i s e le ttel  még  sokra  viszem, 

a  magat a r t á snak  pedig  a  sors  a  zsebébe  pisál 

menetrendszerűen,  hogy  csak  úgy  fröcsög, 

mint  az  a  másik,  sárból - porból  gyúrt, 

külsőre  tetszetős   kis  …  ( ld.:  tejtartó  edény ) 

aki  a  fővárosban  adja  a  vidéki  ficsúrt, 

de  ”lejön”  apanázsért  minden  elsején. 

 

Hát…  ritka  találmány  az  ember, 

’s  aki  megalkotta,  rég  beláthatta: 

zsák(utcá)ba  fulladt  mára  ez  a  tender 

is  -  hiábavaló  a  sok  csinnadratta, 

a  teremtéselmélet,  a  megcsalt  hit  és  remény, 

alanyaként  nem  tudom,  mi  lenne  jobb: 

nyilvánosan  szégyellni  vagy,  ha  elrejteném 

talmi  fénybe  öltözve,  hogy  némi  éhkopp 

mardossa  aszott  lelkiismeretemet. 

Pedig,  nem  az  én  bűnöm  és  nem  az  én  ”dolgom”, 

mégsem  vonhatok  vállat  vagy  jelenthetek  beteget, 

miközben  esélyem  sincs  rá,  hogy  egyszer  megoldom. 

 

Rájöttem,  Isten  gordiuszi  csomói  szórakoztatóak: 

lehet,  mert  nem  tudom,  mi  vár  mögötte  

vagy  bosszantó  együtthatóként  összeadódnak 

( és  az  sem  zavar,  hogy  tán  meg  sem  kötötte ) 

 

 

( 2014.  július  12. ) 

1968•  2015. március 28. 20:21

Breaking news

 

 

Nézem  azt  az  arcot  a pixelek  mögött 

-  újabb kutya  a  magabiztosság  láncán  - 

más  nyakörvet  rá  ugyanaz  az  akarat  kötött, 

de  hiszi,  hogy  mögé  odaáll  a  Soros  Sátán. 

Röhögve  visszaél  vele,  hogy sok  a  hasznos  idióta, 

kinek  narancsnyáron  a  lábán  bölcsész - szandál, 

de  sohasem  fog  megérni  az  autóra,  televízióra 

és  észérvek  helyett  hamis  trendeket  skandál. 

Nem  baj:  higgyünk  a  feltámadásában, 

míg  néhány  épp  szabad  kőműves  egy  nemzetet  lebont, 

az  itt  lakóknak  úgyis  csak  egy  átjáróház  van 

és  megszállhatták  ( akár  a  Nyugatiban  a  peront ) 

a  zsigerből  fél - úton  a  világnemzetté  váláshoz: 

míg  itt  kárhozottakból  épül  a  mennyország 

( majd  a  ”tartalékok”  hordják  a  vasat  a  vágányhoz ) 

Naná. 

 

Akárhogy  nézem,  nem  hinném,  hogy  átkoznák, 

aki  végre  félbeszakítaná. 

 

 

( 2014.  október  25. ) 

1968•  2015. február 15. 15:02

Vágatlan

 

 

Mikor  eltávozol  erről  a  földről, 

nincs  mit  magaddal  viszel  vagy  tovább  őrzöl, 

talán  csak  a  neuronjaidba  beleégett, 

ezernyi,  édes - bús  emlékképek 

sora  -  mely  bennem  is  végigpörög: 

Privát  filmmúzeum,  melyet  életemtől  örökölök 

és  újraéledhet  fáradt  szinapszisaimon  

( amúgy:  sosem  volt  jó  az  orvosi  latinom ) 

utolsó  matiné  gyanánt  egy  párás  délelőtt, 

mikor  a  sors  már  minden  poént  lelőtt 

és  nem  dob  új  esélyeket  egy  elmúló  élet, 

mert  lefutott  a  celluloid  és  momentán  -  tényleg. 

 

Annyi  kihagyott  lehetőség  kínozza  az  embert: 

vonzalmak,  miket  elcsókolni nem  mert, 

bánhatod,  amit  megtettél  vagy  nem  -  és  ahogy  - 

mikor  a  lélek  lélekben  térdére  rogy 

és  szeretné  csak  még  egyszer  újrakezdeni, 

de  ebben nem  segíthet  akármekkora  zseni, 

akár  a  lestrapált  őrzőangyalod 

( a  szárnya  nem  a  tiéd )  magad  vagy  és  gyalog. 

Mégse  csüggedj,  hogy  elvetéltek  egykori  vágyaid, 

ne  hidd,  hogy  cselekményed  csak  enyészet  sarába  vitt: 

-  állítólag  Isteni  a  rendezői  változat  - 

végtelen  és  nem  vár  reánk  semmiféle  kárhozat, 

a  Halál  csupán  a  csapó  egy  másik  jelenetnél 

( amelyben  -  persze  -  megint  csak  statiszta  lehettél ) 

 

 

( 2014.  szeptember  14. ) 

1968•  2015. január 26. 20:02

Évkezdet

 

 

Kihűlt  padot  ráboruló  zúzmara  vígasztal:

az  utcasarok  ólomszürke,  csüggedt  végvidék. 

Kősúlyos  szárnyait  bontogatná  egy  őrangyal, 

de  befedik  csorba  tollait  hűs,  fehér  pihék. 

 

A  folyó  feleselne  még,  jeget hozó  faggyal: 

csacsogni  szeretne,  játszani  vizével  egyre, 

de  siratóasszonyként  hajol  fölé  a  hajnal 

’s  felszíne  oly’  fakó,  mint  a  halott  szeme  tükre. 

 

Most,  olyan  lassú  ünnepélyességgel  havazik, 

vattacukrot  varázsolva  unott  januárba 

’s  lelkessé  sugallva  a  várakozást  tavaszig. 

Valami  méltóságteljes  csend  szakad  a  tájra. 

 

Kóbormacska  lesi,  ahogy  földre  hull  az  áldás: 

mintha  a  Születés  ideje  most  jött  volna  el 

( kilenc  élet  megtanítja,  mi  a  megbocsátás ) 

tiszta  gyász  leplére  új  sorsokat  ír  majd  a  Jel. 

 

Más  Nap  fogadja  a  fáradt  fényeket  ma  reggel 

’s  a  kandeláberek  elhunynak  az  üres  téren. 

Búrákon  hagyaték  ( jégvirág,  dérlevelekkel ) 

a  bennünk  rejtőző  rügyek  üzennek,  testvérem. 

 

 

( 2014.  február  01. )