Versfordítások

Vers
19671015•  2022. november 29. 09:01

Paul Celan: HALÁLFÚGA

Reggel fekete tejét isszuk este

Isszuk délben és reggel isszuk éjjel

És isszuk és isszuk

Sírt ásunk a levegőben, mert ott nem szűk a hely

Egy férfi a házban lakik kígyókkal játszik és ír

És ír míg sötétlik Németország felett aranyhajad Margaréta

Ezt írja és a ház elé lép ragyognak a csillagok előhívja kutyáit

Előfüttyenti zsidóit ássatok egy sírt a földbe

Parancsol nekünk és játszatok talpalávalót


Reggel fekete teje téged iszunk éjjel

Iszunk téged reggel és délben iszunk téged este

És isszuk és isszuk

Egy férfi a házban lakik kígyókkal játszik és ír

És ír míg sötétlik Németország felett aranyhajad Margaréta

Elhamvadt hajad Szulamit sírt ásunk a levegőben mert ott nem szűk a hely


Kiált vágjatok mélyebben a földbe énekeljetek és szóljon a zene

Kirántja vasát övéből és meglendíti a szeme kék

Az ásót mélyebbre szúrjátok és játszátok tovább a talpalávalót


Reggel fekete teje téged iszunk éjjel

Iszunk téged délben és reggel iszunk téged este

És isszuk és isszuk

Egy férfi a házban lakik aranyhajad Margaréta

Elhamvadt hajad Szulamit kígyókkal játszik

Kiált játszátok édesebben a halált a halál a mester Németországból

Kiált a vonót búsabban húzzátok, s füstként a levegőbe szálltok

Felhőkben lesz majd sírotok mert ott nem szűk a hely


Reggel fekete teje téged iszunk éjjel

Téged iszunk délben a halál a mester Németországból

Iszunk téged este és reggel és isszuk és isszuk

A halál a mester Németországból a szeme kék

Eltalál téged ólomgolyóval eltalál pontosan

Egy férfi a házban lakik aranyhajad Margaréta

Ránk uszítja kutyáit sírt ad nekünk a levegőben

Kígyókkal játszik és álmodik a halál a mester Németországból


Aranyhajad Margaréta

Elhamvadt hajad Szulamit

(Fordította: Kozma-B. József Iván)

19671015•  2022. november 29. 08:48

Edgar Allan Poe: EGYEDÜL

Vagyok gyermekségem óta

Más mint mások és azóta

Nem úgy látok ahogy mások

Szenvedélyt máshonnan várok

Bánatomnak bús forrása

Nem ugyanaz s víg hangzása

Szívemnek más lett dallama

S szerelmem nem értik soha.

Gyermekkoromban oly korán

Viharzó éltem hajnalán

Mély titkom már meg volt írva

Jóból s rosszból összefonva

Áradatból vagy forrásból

Hegyeknek rőt sziklájából

Körülöttem forgó sorsból

Őszbe fordult arany napból

Villámlásból fenn az égen

Felettem repült fehéren

Viharból és égzengésből

Meg egy fekete felhőből

(Mely felett bár kék Menny ragyog)

Benne mégis démont látok.

Fordította: Kozma-B. József Iván