1962 blogja

Valaki a mában a legnagyobbat este,
Talán az, ki a holnapot a tegnapban kereste?
Vajon tovább kutatni nem rest-e?
Ha igen,hát kárba vész a szombat este.
Miközben tekereg az utcákon, fut a beste,
Azon gondolkodik, a legszebb főváros
Budapest-e...?

Lehullott,száraz,őszi levelek,
a téren szomorún,lassan lépdelek.
Magam elé képeket képzelek,
gondolatban Isten elé térdelek.
Jönnek semmibe bámuló emberek,
magukba roskadók s éberek.
Ismerős arcokat,hangokat keresek
s ha találok köztük, örömtől repesek.
Vannak köztük szőkék,barnák,feketék,veresek,
akadnak köztük jeltelenek és jelesek,
jönnek szemtelenek és szemesek,
hitetlenek,istenesek,hazugok és hitelesek.
Ezen mélázván egyszercsak tényleg elesek...
Két álló alak között ellesek-kiknek pólói XXL-esek...
Lehetnek talán hentesek,
segítségnyújtástól ők is mentesek.
Nem figyelnek rám se sokak,se kevesek.
Gondolataim keservesek.
Hát ezeknek többet én el sem esek!
Jöhetnek inkább újra az izgalmas sms-ek,
a hozzám irgalmasok és kegyelmesek,
szeretők és szerelmesek,
kedvesek és rejtelmesek.
Jöhetnek aztán sörök,borok, felesek,
és kik nem feleslegesek-barátok,a legeslegesek!
Esendők és esetlenek,esetleg esetlegesek,
bántások, a már-már tettlegesek.
Jöhetnek alantasok,felettesek,
alapfokon kellemesek,középfokon semlegesek,
szemfülesek,szellemesek,minőségi selejtesek,
kiknek alányesek,hogyha fölényesek.
Jöhetnek tekintetesek - esetleg megint elesek.
De előttük nem hasra, hanem,mint a macska, talpraesek.

               Miért is írok itt most Nektek névtelenül?

              Állok Előttetek verseimmel védtelenül.

              Tudom,nem jöttem ide  véletlenül,

               Szeretlek Titeket végtelenül!