LOVAS ZSUZSANNA LUX - Árnyék és Fény

ArnyekEsFeny•  2017. április 28. 17:21

Otthonom

Szeretni téged, 

csak téged egyedül


Dalod a széllel
Együt száll, repül


Veled az élet
Ajándék csoda


Te vagy szívemnek
Igaz otthona

ArnyekEsFeny•  2017. április 27. 01:23

Ötvözni kell!

Régi szokás, hogy udvarlásba kezd a férfi,

reá a nő felel.

Régi álom, hogy egyszer minden összeillő ember

időben egymásra lel.

Új szokás szerint már olyan mindegy, ki hívja

először a másikat fel,

Új szokás, hogy nem esküdik két ember

egymásnak örök hűséget.

 

Pedig nem minden rossz, ami régi,

és nem mindent kellene felejteni el!

És az se biztos, hogy minden jó, ami új,

a kettőt bizony –sokszor – ötvözni kell!

ArnyekEsFeny•  2017. április 27. 00:49

Lassan

Már jócskán fénylenek a csillagok,
Én még itt a gépemnél vagyok.
Kell még néhány perc, néhány gondolat,
Mi alatt elfogy belőlem erő és akarat,
Kell még néhány csendes pillanat,
Míg megtalálom végre önmagam.
Csillagom fénye halványan dereng,
Segíti elhagyni a napfényes jelent,
Lassan bontja le a pörgős nap zaját,
Lassan hozza az álom mámorát.
Ha ez megvan, lecsukom szemem,
Kilesek az ablakon – már minden elpihent,
Az utca is csendes, csak a lámpa ég,
Halvány fényével küldi szerte-szét,
Ő bizton figyel, - nincsen semmi gond! -
Fényét küldi, vigyázza otthonom…

ArnyekEsFeny•  2017. április 20. 23:15

Most légy velem!

Lehet, hogy embermértékkel  nem sok, 

De lehet, hogy túl vállaltam magam.
Mégis, ahogy nézem a sok gyermekarcot,
Lelkem egyre boldogabb.

Ma este imára kulcsolom kezem,
Most kell, hogy segíts Istenem!
Most kell, mert gyenge ember vagyok,
Erőt adj, biztass, - öleljen át karod!

Kérem, e pár napban légy velem!

Játékomban kísérjen végtelen
Megértés és szeretet.
Szívem eléd teszel le Istenem!


Imára kulcsolom kezem,
Alkotásommal tisztelgek neked.
Áldom minden pillanatod,
Hogy fénnyeddel árnyékod adod.










ArnyekEsFeny•  2017. április 19. 22:58

Az én hónapom

Az enyém vagy április,  

- bár nem csak az enyém-
de olyan vagy, amilyen vagyok én.


Bolondnak mondanak,
pedig csak játszanál,
mindennel, mit Isten felkínál.


Ha a nap süt, könnyezik szemed,
Ha ez eső esik, fázik a szerelem.
Ha szél fúj, dörgeti ablakod,
Ha a hó esik, fehér a hajnaod.


Táncot jár, bizonytalan csoda,
Huncut mosolyát megosztja, noha
Titkon még ölelkezni is tanít,
Fényével  bizony sokszor fukarkodik.


Majd gondol egyet, s szellővel énekel,
Dudol, dalol, jó kedved hozza el.
Majd durcás gyermekként csendben marad,
De tudjuk nagyon jól, holnap erőre kap.


Szeresd hát őt, szeresd az áprilist!
Ajándékodul -  bimbóit bontja ki.
Nincs másik hónap, mely ennyit adni tud,
Isten őt adta, bolondos hónapul.