Vörös alkonyon

ArnyekEsFeny•  2019. május 8. 23:05

Belefeszültem e csodálatos világba.

Fentről nézek le önmagamra -

Mintha minden idegszálam 

kilépni készülne - 

porhüvelyemből, - fáj a test, 

fáj a lélek, fáj élni, szeretni, lenni, 

fáj a múlt éveit feledni...

Csodára várva létezem, lebegek,

tudom veled már egy úton nem megyek.

Elvesztettem régen e meg nem vívott csatát.

Csodás életem csodálatos dalát.

Hívj vagy kergess el, mindegy már nekem

nélküled élek vagy akár veled

maradni, tán indulni, megfogni kezed...

Itt vagy bennem zenéd hallgatom,

csend orgonáján, vörös alkonyon...

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!