VIDÁM LEGYEN HALÁLOM!

Ha eljön az idő, amikor

Arról kell beszélnünk,

Hogy milyen lesz a sír

És milyen a temető,

Akkor gondoljatok a sok

Vidám, táncos éjszakára,

Jusson eszetekbe több nevetés

És kevesebb bánat!

 

Akkor ne sírjatok, mert ez nem

A vég, ez csak egy állomás.

Tovább is van még!

Engedjetek szabadon,

Porként repüljön testem!

Ne sírba temessetek,

Szél repítsen engem!

 

Vidám legyen halálom,

Hisz ha valami véget ér,

Az nem más, mint egy kezdet,

Egy új létezés.

 

A halottak napján,

Ne rohanni kelljen,

Ne gond legyen a sír-emlék,

A koszorú, a virág!

Elég egy gyertya.

Tartsatok egy vidám táncos éjszakát!

Énekeljetek, legyetek mind együtt, -

Így lesztek velem, -

Mert látom majd oda föntről,

Hogy örül a gyermekem.

 

Örökségem ennyi: sose sírjatok,

Az nem oldja meg soha, soha a gondotok.

Ha mégis egy-egy könnycsepp elered,

Mosolyogva töröld majd meg a két szemed,

Add át gyermekednek: csak higgy és remélj!

 

De addig, míg élek, enyém minden remény!

Enyém a nappal virágokkal tele,

Enyém az este, zene szól, gyere!

Táncoljuk át ezt a csillagos éjszakát,

Örüljünk annak, hogy Isten vigyáz ránk.

Vasárnap hald meg a harang hívását!

 

Ne a temetőben száradjon száz virág…