Valaki erre járt

Valaki erre járt, hogy mikor? Nem tudom.

Olyan régen volt már, ma már csak álmodom.

Arany-narancs sugárban fürdőzik a táj,

Simogatja szellő, szétosztja varázsát.

Valaki erre járt, itt hagyta illatát,

Erdő friss leheletével csókolta át,

Szerelmes színeivel szőtte rá magát

A karcsú hídra, amely kacéran áll, vár...

Valaki erre járt, most változik a fény

Átírja a táj "régen volt" történetét,

Őrzik a fák még, elmesélik dallamát

Víztükrén játszadozó huncut mámorát.

Valaki erre járt, - talán éppen csak én -

Szerettelek egykor, és te is szerettél.

Együtt jártunk itt, egy csónakkal délután

A híd alatt eveztünk a napfényen át.

Ha lefekszem este és rólad álmodom,

E mesés folyópartján újból rád vágyom,

Te fogod át karcsú derekam, vigyázol

Reám, nehogy megfázzak. Bódítasz, mondod:

"Ne félj kedvesem, nélküled az életem

Nem kell, csak veled létezem. Én édesem!"

Aztán a reggel újra csupa fény. Vakít.

Felébredek, és magányom kijózanít...