Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Unom már!
ArnyekEsFeny 2017. február 27. 21:38
Unom már, hogy másról se szól az életed,
Csak hogy valakit hibáztass!
Te ugyan mit teszel, hogy másnak örömet okoz?
Azt mondtad, hogy akit te szeretsz,
Annak mindent megteszel.
De megkérdezed-e hogy neki vajon mi kell?
Bármit mondok, csak fintorogsz,
Ha nem úgy szólok, te háborogsz.
Unom már!
Elég volt!
Az összes energiámat leszívod!
Nem vagyok hajlandó csak azért
Utálni az életet,
Mert te elrontottad a tied.
Sajnálod magad, hogy
A lakásod elveszik,
De semmit nem teszel, mi helyzeted rendezi.
Fenyegetődzöl, hogy már nem élsz soká,
Nem akarod a sorsodat tovább!
Feleséged nincsen, gyűlöl, elhagyott,
Gyermekeid soha látni se akarod.
Mondd, te semmiben nem vagy hibás?
Minden, amit átéltél, abban te voltál csodás?
Én belefáradtam, hogy „vigasztaljalak”,
Elengedem kezed, jó éjt! Aludj csak!
ArnyekEsFeny2017. február 28. 19:30
@Mazsion: @kevelin: @Törölt tag: köszönöm, hogy megértitek, és hogy olvastátok..
Árnyék és Fény
Törölt tag2017. február 28. 12:19
Törölt hozzászólás.
kevelin2017. február 28. 12:17
Elhiszem,hogy unod már a sok háborgást,idegesitő tud lenni,de te megragadtad az alkalmat ès irtál belöle egy jó verset,igy kell ezt csinálni.
Mazsion2017. február 27. 22:53
Ezt a hozzászólást a szerzője törölte.