Szürke szombat

ArnyekEsFeny•  2018. szeptember 22. 22:23

Megbántott lelkem viszem hozzád,
Mint mindig, megnyugvást nálad keresek.
Csobbanó hangod megnyugtató csobogásod
Zene fülemnek, vígasz szívemnek.
Ma szürke vagy, mint feletted a fellegek.
Világos van, mégsem játszanak hullámaidon

A nap sugarának fényei, nem csillogsz,
Nem ragyogsz, - talán csak nekem…
Szürkén folyik tovább a vized,
S mit ember alkotott, magadból kiveted.
Levettem cipőmet, hogy érezzelek,
Hűvös, kavicsos Duna-part.

Nézem, ahogy a vadkacsák megkerülik 
A hatalmas köveket, s felfelé úsznak
Néha elmerülve – a Dunának habjai között.
Az ősz kihűlt leheletével simogatja talpamat.
Szürke ma minden, a többi szín eltűnt
Feloldódott a szomorú szombatban…

Jó veled. Hatalmas kidőlt fa őrzi partodat, 
Üllőhelyként szolgálva nekem…
Itt ülök partodon, nézem az eget,
S te örvényeiddel vigasztalsz engemet.
Megfáradt gondolataimat eléd hoztam,
S te újra és újra elmosod minden gondomat.

Hozzád jöttem, itt voltam veled,
S te újra „tetted a dolgodat”, -
Velem lüktettél, hallgattál,
S megsimogattad szellőddel arcomat.
Itt jártam, hogy megcsodáljalak,
S hogy halljam megnyugtató dalodat…


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

ArnyekEsFeny2018. szeptember 23. 18:27

@Törölt tag: @Mikijozsa: köszönöm

Mikijozsa2018. szeptember 23. 09:48

szép élményjelenséges a versed

Törölt tag2018. szeptember 22. 23:25

Törölt hozzászólás.