Szégyelld magad!

Csak magaddal törődsz, senki mással.

Bár te úgy érzed, a legjobb vagy.

elmondod számtalan erényed,

s hogy téged mindig elhagytak.

 

Miért a sok jó cselekedet, ha

fényével, csak magad fényezed.

Minek a szép szó, a gondolat,

ha minden út egyfelé mutat?

 

Ha sétálsz az utcán, bármerre mész,

tudod-e, hogy aki éppen jön feléd,

nem a beteg ágyban hagyta ott gyermekét, -

vagy most temette el férjét, kedvesét?

 

Te vagy magadnak, csak te vagy!

Segítesz-e valakinek te önmagad?

Nézd az embert ki karok és lábak nélkül született

és mást se tesz, csak üdvözli az életet!

 

Nézd a lányt, kisírva két szeme,

talán most tudta meg, mennyire beteg…

Nézd és döbbenj rá:

Nem csak tiéd az életed!

Elszámolással tartozol vele!

 

Teremtvény vagy!

Hiszed, vagy nem hiszed,

nem tiéd az életed!

Önkezűség? Nincs tovább?

A végső ajtónál majd megállsz,

és akkor, de akkor megtudod:

Jobb lett volna, ha idő előtt fel nem adod!

 

Add fel hát! Gyerünk, szaporán!

Gyáváké, megbántottaké a világ!

A Sátán hatalmas, ezzel őt szolgáld!

 

Ne küzdj, mert még azt hiszik ember vagy,

és véletlenül segít valaki, akire nem is számítasz…

Add fel! Gyerünk! Menekülj gyáva nyúl!

 

Ha Isten akarja – utánad nyúl.

S penitenciádnak adja majd sorsodat,

Megbocsájtásnak engedi halálodat…

 

De én ember vagyok – nekem te ne papolj!

Szégyelld magad! Életed gyáva volt!