Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Pókháló vékony alkonyat
ArnyekEsFeny 2017. május 4. 00:15
Elmúltál egy-két évvel hatvan,
De még mindig sietsz.
Hová indultál el ifjúságodban,
Amit sosem értél el?
Miért fontos minden más,
- és érzem közben bánatod, -
Érzem, hogy szeretnél már
Velem lenni, de csak rohansz,
Oda, ahol nem én vagyok.
Talán majd eljön az az idő,
Amikor rájössz, hogy mi a fontosabb,
Hogy éltünk fonala,
– még ha nem is akarjuk –
Egyszer csak, elszakad.
Da ha el még nem is szakad,
Elvékonyodik, mint egy cérnaszál,
- pödörődik, csomós lesz,
Tűbe fűzni, nincs ok már…
Néha állj meg, csak nézz magadra,
Szakíts időt – gondold át!
Hozzám fűződő szerelmed
Lelked mélyéből vigyáz rám.
Cérnáinkat csomózd meg újra!
Újra és újra, ha elszakad,
A csomók még fájnak, de az
Idő múlik…
Pókháló vékony alkonyat.
ArnyekEsFeny2017. május 8. 20:18
@merleg66: köszönöm. bizony a vonat nem áll meg...
merleg662017. május 4. 20:43
Néha állj meg, csak nézz magadra,
Szakíts időt – gondold át!
Hozzám fűződő szerelmed
Lelked mélyéből vigyáz rám.
Cérnáinkat csomózd meg újra!
Újra és újra, ha elszakad,
A csomók még fájnak, de az
Idő múlik…
Pókháló vékony alkonyat.