Párbeszéd

Ádám

Tavasz volt, szép, virágos tavasz,

Szellő lebegtette meg a hajad,

Olyan voltál, mint egy látomás

S tudtam, te vagy a végső állomás.

Éva

Tavasz volt, szép, virágos tavasz,

De nagyon melegen sütött a nap.

Futottál éppen át a téren,

S már tudtam, nekem, te vagy a végzet.

Ádám

Mikor én a szemedbe nézek,

Álmok válnak valóra, és fények 

Körülfonják gyönyörű lényed.

Kezed kérem kezembe - Szerelem!

Éva

Boldog mosollyal adom kezem,

Annyit kérek, ne engedd el sosem!

Társad, asszonyod, csak én legyek!

S társad, barátod, szeretőd - leszek!

Ádám és Éva

Semmit nem ígérek, de mindent megteszek!

Senkire nem hallgatok, csak a szívemre!

Áldott az Isten, hogy egymásra találtunk,

Egy életen át - mi egymás mellet állunk.