OTT AHOL

Ott ahol az árnyak élnek, 

s ahol a vágyaknak már régen vége,

Ahol márvány kövön koppan a szerelem

ott élnek a megfásult szívű emberek...

Szemükben csillogás helyett matt űrmosoly,

sprőd hajfonatuk a szélben nem lebeg.

Hangjukban a sötétség sistereg, karcol,

Szívükből egy vércsepp buggyan ki, 

mely nem felejt...