Öleljen vállára!

A torkomban dobog a szívem,

s nem értem, még mindig nem

és nem..

mert felfoghatatlan dolog a halál,

főleg, ha ilyen fiatalon

teszi, hogy rád talál.

Nem értem, nem, és még mindig nem,

miért nem szóltál soha senkinek,

miért volt mindig

mosoly az arcodon,  tettre készen álltál,

ha bárki kérdezett, - és szeretett minden

kisgyerek…

Ha rád gondolok,

sírás fojtogat, s nem értem, miért

nem látom majd arcodat,

halk szavad, imára kulcsolt két kezed,

s értetlenül állok, - mi történhetett Veled.

Kapkodok még a levegő után,

némán állok, bénán és bután,

a halál jön – sose válogat,

s te csak megrántottad neki a válladat.

Nem mondtál nemet,

és most nagyon fáj!

Szerettünk Téged,

s te elmentél – Isten otthont ád.

Gondolatunk és fájdalmunk

ma már csak miénk,

te nem tudtad, hogy az élet milyen szép!

Te nem tudtad, hát Isten legyen Veled!

Öleljen vállára!

A Mennyország szeret…