Ne mondj le semmiről!

"Ne mondj le semmiről!" mert eljön majd a hajnal,

amikor vöröslő csillagokkal s bajjal

látod a napfelkeltét a sárga láthatáron

s a akkor csak azt érzed ez már csak egy álom.

"Ne mondj le semmiről!" mert hajlott öreg hátad

kerevetnek döntöd és fájlalod a lábad,

és az út már nem lesz olyan messze,

mert nem látod a végét, szürke hályogba lesz veszve.

"Ne mondj le semmiről!" amíg fényes az éjjel,

mert eljön az idő amikor a hűvös már nem ad enyhet,

csak fázik a tested. Eljön a nap, mikor 

mindent feledve már csak emlékeidről

mesélni lesz kedved, - s ha lesz ki meghallgat

és forró lesz a lelked, áldani fogod az eget:

De jó, hogy ezt mind megélhettem!