Mindig bántalak

Mindig szidlak, sosem dicsérlek,

Amit hozol, csak félreteszem,

Ha főzöl nekem, haragszom érte,

Megkeserítem az életed.

 

Ha kedves vagy, én elfordulok,

Ha nyúlsz utánam, elhúzódom,

Ha igazad van, én haragszom,

Ha telefonálsz, én lerakom.

 

Belém szerettél és mellettem vagy,

Szabadon engedsz, így megtarthatsz.

De néha mégis én imádkozom,

Istennek hálával tartozom.

 

Hogy miért vagyok hozzád ilyen?

Magam sem tudom, válasz nincsen.

Mindig bántalak, és akarom,

Hogy meddig bírod még, nem tudom.

 

De akár gőg, akár női báj,

Mi hozzám húz, a szív, ha fáj,

Eldönteni én nem tudom,

Mindig bántalak, - vállalom.

 

S tudom, ha egyszer lázadnál,

Magadhoz kötnél, láncolnál,

Elröpülnék, mint egy madár,

Szabadságom - fel - nem adnám!