Marasztaló

Szép vagy és fiatal

és bár nem hiszed, - de

nem irigylem hamvas

bőrödet.

 

Erőtől duzzad lelked

elszánt tűz lobog benned

        - örülök neked.

 

De kérlek, hogy ne csak azt

lásd meg amit az orrod elé tartanak,

nézz messzebb!

Nem a határon túlra,

hanem a jövőbe!

 

Ha Te is elmégy? Itthon ki marad?

 

Nem irigylem  elképzelt jövődet,

nem kívánom, hogy jobb sorsod ne legyen,

Nem akarom, hogy itt vesszen el életed…

 

De akarom: vedd kezedbe a sorsot!

Isten majd segít - még ha most nem is hiszed.

Vedd kezedbe az életed!

Ifjú szívvel és erővel Te tegyél rendet!

Akard, hogy más legyen!

 

Csak halkan, csendben arra kérlek,

mindezt ne úgy tedd, hogy átgázolsz

rajtam, hogy  ne feledd a szülői házat

és az intelmeket.

Ne moss le a színről, csak azért,

mert nem jól kezelem a netet!

Ne fordíts hátat, mert elmondanám, hogy

mit gondolok, arról – tovább hogyan kellene!

Biztos, nincs mindig igazam –

és neked?

 

Mielőtt veszed az útleveledet,

hallgass a szívedre, itt lenne mit tenned!

Itt kellene ama nemes harcot megvívnod

amiről a költők annyit zengedeztek.

 

Ott mindig idegen leszel!

Még ha nem is mondják.

A mákos-tekercset ott méregnek tartják,

az ölelést zaklatásnak…

 

Igen, tudom, ott nem a Balaton a legfőbb

nyaralás,

ott az életek magasra hágnak,

-          itthon meg, VÁRNAK!

Szép vagy és fiatal, itt és most lenne dolgod!

Hidd el!

Még akkor is, ha néha vitatkoznánk,

és nem értenénk egyet,

de lenne kivel vitatkoznod,

és mondhatnál ellent.

 

Szép vagy és fiatal, az arcod még sima,

de szíved ráncai – húznak majd vissza.

 

Amíg a halloween-tököd rendezed,

és cukorkát gyűjt az „új”  világban

a vidám – de nem magyar - gyerek sereg,

addig itthon már esszük a Márton-napi libát,

 és csillagos a halotti égvilág.

Amíg édességet eszik a „nyugati” népek

-          táncolnak kelták szellemének –

mit se tudva arról, hogy ez  az ördög ünnepe!

 

Mi még egy-egy könnycseppet ejtünk,

és siratjuk a halottjainkat,

bízva, hogy jó helyre kerültek,

-          Isten megsimogat,

 

majd újból könnyes lesz szemünk,

mert nem vidám, ha elmegyünk!